Szerintetek jó lett a versem? A szerelmemnek írtam.

srácoklányok, ilyenkor őszintének kell lenni?:)

tudod kérdező...aranyos, meg kedves. de olvasdel újra. úgy tudom elképzelni hogy egy kis, pirospozsgás arcú kislány nagy kétoldalra fonott szőke tincsekkel és kék csillogó szemekkel ugrálva, fejét oldalra dobálva dalolássza a réten szaladva.

nem mondom hogy kimondottan vágykeltő.

Hát én most teljesen őszinte leszek, és nem érdekel, ha megbántom.

Sz*r.

Aranyos, csak kicsit nyálas, néhol túlzásba viszed. Ez a madár kiálltja erőltetett, illetve az utolsó versszak egy az egyben.

Az eleje viszont nagyon aranyos, illetve a második verszak első sora. Szerintem onnantól kellene átírnod az egészet. Mert oké, hogy szereted, de nincs értelme ezeket a giccseket beerőltetni, inkább a valódi érzelmeidről írj.

Ismerek egy lányt, egy lányt,

akinek a szemében csillog a szerelem,

a szeretet, a lélek és az értelem,

aki együtt örül és fél velem,

aki átölel és megment minden percben,

Feri, a kemény, a nagyokos, mindenkinél mindent jobban tudó,

nála lennék egyedül a hunyó,

neki bevallanám, hogy csak egy krapek vagyok a vadonból,

aki valaha lerombolt mindent a szívében,

minden válasz elől kitértem, de ha ránézek,

megértem a világ minden fájdalmát és örömét,

hogy talán lehet hajnal még újra örök éjszakám horizontján,

bár nem tudhatom, az élet milyen posztot oszt rám,

de küzdök érte, küzdenék, amíg van remény,

amíg van erőm,

addig vakmerőn kiállnék a Végtelen sarkára,

emlékeznék csillogó hajára,

szikrázó szemére, lángoló lelkére, pengeéles eszére,

velem szembe nem volt szemérme,

mert a kulcsom kezébe tettem,

minden éjjel meghaltunk, és újjászülettünk mi így ketten

ezen a Földön,

ahol szűkös szótáram szavaiból költöm utókorom darabkáit,

elültetem közös erdőnk fáit,

hiszen más nem maradt már itt, a kopár világ alkonyán,

ennyit hagyott rá és rám a betondzsungel,

az alkony szült engem, de most hajnal,

gyere, fuss el velem a világ végénél távolabb!,

ahol sorsunk, bár gombolyag, egymásba fonódik,

kérlek, maradj itt velem, amíg meg nem halok!,

amíg le nem hunyom örökre a szemem,

addig érezzem, hogy a szerelem -

ahogy a kezed a kezemben éltet,

majdan, ha eljön az idő, új világot hoz el nekünk,

kérlek, csókolj meg és ölelj át,

mint a fák a mezőt, mint a házak a várost, mint a felhők az eget,

az alkony fia vagyok, és téged, a Hajnal lányát, míg csak dobog a szívem, szeretlek!...

(...Az alkony fia vagyok, és téged, Hajnal lányát szeretlek...!)

Ezt írd át, a lányt fiúra vagy amire akarod, aztán minden jó lesz