Kihalt a 'vadászösztön' a pasikban? D:

Igen.

Következő kérdés?

te miröl beszélsz?

orrba szájba szolitom le a csajokat és mégsincs semmi sikerem!

ugyan nem vagyok lány, de lenne egy elméletem, mégpedig:

ez egyrészt azért van, mert a lányok elkezdtek egyre többen flegmulni, pics@skodni, ha a srác oda megy akkor körberöhögik...

másik oldal: picit elfiúsodtak, sz@ros Gun's n Roses és nyávogós társaikat hallgatják, fiúsan öltözködnek..nem mennek oda hozzá szívesen. Persze én is ismerkedtem ilyennel, és rájöttem h jófej, meg kedves, de külseje alapján azért picit mást gondolnék, ha nem lennék jó emberismerő, és nem ismertem volna fel kb h mien belül, már szinte az első pillanatban.

szóval ez a két lehetőség, 3madik h mi vagyunk puhányak, vagy egyszerűen nem kell most csaj. ennyi :D

A válaszom csupán annyi, hogy nem KIZÁRÓLAG a pasik változtak. Mindkét nem stílusa és a dolgokhoz való hozzáállása változik idővel.

Nem kell ennyire görcsösen maradinak lenni meg elvárni ezt meg azt. Nagyok sok pasi szeret, sőt imád még mindig hódítani.

Ez együtt jár az esélyegyenlőséggel. A nők elhelyezkedhetnek olyan munkakörökben amik régebben csak férfiak által volt végezhető. Nők lehetnek tűzoltók, űrhajósok, fizikusok, autószerelők, autóversenyzők, bármilyen sportban lehetnek kiemelkedők, lehetnek rendőrök, katonák, kommandósok, bármi.

Tehát el kell fogadni, hogy a 2 nem egymás iránti szokásaik is rugalmasabbak lesznek.

Nekem koleszosként voltak ilyen irányú tapasztalataim.

Ott bizony a lányok nagyon nagy százaléka abszolút nem várta el az udvarlást, sőt. Egy kis pia, buli, és már mentek is szobára, de a "visszafogottabbak" is egy-két haverkodós összeröffenés után szintén "nyitottabbak" :D lettek, érted...

Tehát ilyen randizgatós, klasszikus felállású udvarolgatós valami nem sok kapcsolatra volt jellemző, és mivel ezek a lányok zömében még rohadt jól is néztek ki, én szerényebb külsővel megáldva nem nagyon csodálkoztam azon, hogy nem udvarolgat nekem senki...Az más kérdés, hogy ezek a srácok nem is kellettek volna, mert nem lehetett őket komolyan venni.

Bevállalós annyira vagyok, hogy ha már beszélgettem valakivel, és nagyon tetszik az illető (és érzem, hogy ez kölcsönös), akkor igyekszem kimutatni, hogy érdekel, közvetlen vagyok és barátságos (na nem úgy, mint az említett koleszos lányok), és rafináltan (legalábbis annak hiszem :D) tudok arra célozgatni, hogy benne lennék az ismerkedésben. De ismeretlenül még sosem szólítottam le fiút, egyrészt nekem az már túl nyomulós lenne, másrészt olyan bátor sem vagyok.