Mi a csudáért nem vagyok képes egy érzéketlen állattá válni, ami a sikeres, erős fiúk jellemzője?

Utálom magam, hogy egy lelkileg gyenge, érzelmes és pechemre, érzékeny,könnyen meghatódód, tipikus lúzer jó fiú vagyok, aki bár elég sok rossz tulajdonságot is felvett már, mert alapból nem volt azért szent, ahogy senki sem szent szerintem, de mégis mélyen belül van egy gyengítő valami, ami ha elönti a szívét, akkor egy félénk, kedves kisfiúvá változik, aki szeretetre vágyik és szeretne szeretni, ölelni, csókolni egy lányt és persze nagyokat szeretkezni is vele. Tök jól el voltam a hverokkal, járt a pofán minden vidám volt, de amikor egyedül jötttem haza felé és láttam szerelmespárokat, akkor elszomorodtam, egy félénk kis ártatlan kisfiúvá váltam a nagydumás, menőzős, hülyülős idiótából. Megérintett egy szerelmes pár látványa, az, ahogy falták egymást, fájt, hogy én senkit sem szerethetek, hogy engem egy lány sem szeret viszont és tök szar, hogy mindig erősnek akarom mutatni magam, de szégyen vagy sem, néha már elsírom magam, annyira nehéz, máskor meg úgy elhülyülök és bár tudom, hogy nem vagyok a lányok álma a külsőm miatt, mégis rendszerint rondábbnál rondább fiúkat látok sokszor igazán szép lányokkal. Teljesen összezavarodom, úgy érzem a világ ellenem fordult, hogy mindenféle okádék külsejű srácot tudnak szeretni a lányok, csak épp engem koptatnak le a külsőm miatt. Elment a kedvem is a csajozástól, aztán haverok mindig belevisznek, de közben meg belül érzem én, hogy úgyis lekoptatnak, nem veszem már komolyan ezt a leszólítom a csajt melót, szinte szándékosan elcseszem, nem is érdekel, de ha meg elutasítanak az fáj, ha nem csinálom, akkor meg az, hogy nmeg se próbáltam, de közben meg csak telnek a napok, hónapook, évek és még most sincs barátnőm, más meg már lehet 3-an is túl van. Egyszerűen unom már, hogy egy ronda dög vagyok és a kutya sem akar velem járni, aztán meg mégis ott van egy rakás ronda srác, akinek meg tök szép barátnője van. Még olyan is van, hogy alacsonyabb a srác, nem is egy ilyet láttam. Kajak nem vágom, hogy egy olyna okédék fiúnak miért nem lehet barátnője, mint amilyen én vagyok, ha még próbálkozom is, akkor sem látom a lelkesedést a lányok felől, mintha egy senki lennék, de azok az okádék srácok mégis szereztek barátnőt és ez összezavart, bosszant, hogy neke meg semmi sem sikerül. Egyszer úgy érzem, hogy meg tudom csinálni, máskor meg lázadok, büszke vagyok és nem akarom újra megalázni magam azzal, hogy bepróbálkozom egy csajnál, aki mint mindig úgyis elutasít végülis valamilyen formában.