Hogyan találjam meg a szerelmet, ha minden amire építettem az életemet, az nem érdekel egy lányt sem?

Elég objektív és analitikus a gondolkodásom. Kiegyensúlyozott vagyok és becsületes. Egyaránt érdekelnek a tudományok és a spiritualizmus. Sokat olvasok és elég filozofikus alkat vagyok. Nincsenek komoly problémáim. Jó a munkám, jól alakul az életem. Nagy vagyok, erős vagyok. Folyamatosan fejlődöm és egyre jobban megy minden.

... egyetlen dolog, ami nem megy, az a párkeresés. Egyrészt azt látom a lányokon, hogy unalmasnak találnak, másrészt megijednek a nyitottságomtól. Úgy érzem, hogy a mai lányoknak a "problémás hapsik" kellenek. Dráma kell, meg szenvedés, ettől lesz izgalmas az életük. Már ha ajándékot viszek lányoknak randin, akkor is nem az örömöt látom az arcukon, hanem hogy elgondolkodnak, hogy vajon ezt miért kapták és ez mit is jelenthet.

Amúgy nem az a problémám, hogy nem tudnék csajozni. Pontosan látom, hogy egy-egy lánynak miket kéne mondani, vagy milyennek kéne mutatnom magam, hogy lefeküdjön velem. Komoly kapcsolatot keresek és ehhez nem mutathatom magamat másnak, de amilyen igazából vagyok, az meg az átlag ember szemében visszatetszést kelt. Nagyon felszínesnek látom a legtöbb embert és félnek azoktól, akik keresik a dolgok mélyebb értelmét. Régebben sok rendes lányt ismertem, volt is pár jó kapcsolatom, de ezek az érdeklődő, mély érzésű lányok, mintha mind felszívódtak volna.

F/26