Miért van az, hogy sokat álmodozom, de ha ott van a lehetőség akkor meg elszalasztom?

Iszonyatosan asszociális vagyok, se barátaim, se senkim nincs, szinte csak a szüleimmel jövölk ki, de így is vannak dolgok, amiket nem szeretek megbeszélni velük sem.

Mindig egyedül vagyok, de két lány is volt, akikről nem hogy tudtam hogy tetszem nekik, hanem pl. az egyik szabályosan küzdött értem, és volt, akinél úgy éreztem, hogy lenne esélyem nála. De ilyenkor meg mindenkit eltaszítok magamtól.

Egyszerűen azt érzem, hogy túl közel jöttek, és megcsömörlök tőlük

az is baj, hogy zavar, hogy nem én kezdeményezek , ráadásul mindig van valaki más, aki nekem tetszik, de én ezt inkább csak megtartom plátói szinten.

Ráadásul én semmilyen vagyok, még jó, hogy nemhogy nem vesznek észre, de nem undorodnak tőlem.

Ja és ne mondjátok, hogy ide jövök sírni, pont azért jó ez a gyk

Valójában nagyon zárkózott vagyok, sosem sírnék senkinek.