Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Utálom ezt az érzést, nem tudom kiverni a fejemből. Mit tegyek?
Mármint, szerintem esélytelen a dolog az illetővel, nem is keres, de nekem nem megy elfelejteni, csomószor eszembe jut, stb. Pedig ő már biztos nem is gondol rám. :/ De így meg olyan gyengeségnek tűnik ez az érzés. Én meg nem fogom ráerőltetni magamat senkire, pláne, ha már el is felejtett. Ő a srác, ő keressen de úgy se fog, de még mindig reménykedem, és ez a gáz...
Persze, majd "jön valaki jobb", de miért kell mindig valaki más? Csomószor, bármi történik, csak várni kell, mert lesz ez még jobb is, jön egy másik... Ez is hülye hozzáállás szerintem.
válasza: válasza: válasza:a kérdés elolvasása után fellépem a facebook chatre, hátha az a lány írta ki ezt a kérdést, aki tetszik, de nem merek neki írni, de sajna nincs fent, úgyhogy így jártam :D
amúgy a remény az mindig ott volt, van és lesz a tudatodban.
miből gondolod amúgy hogy esélytelen a dolog? beszéltetek már valaha?
válasza: válasza:Ezt úgy utálom én is.Kérdező egyetértek.Nálam mindig ez volt....a pasik márcsak ilyen eltűnősek :-(
Próbálom magamba sulykolni,hogy akit érdeklek,az keres,nem szégyell felhívni és újra felvenni velem a kapcsolatot....De a realitás valójában az, hogy aki nem keres,azt én nem érdeklem,és 90% hogy már mással van helyettem inkább...
válasza: válasza:"aki nem keres,azt én nem érdeklem"
Ez egy nagy hülyeség!
válasza:Én most írtam ki először a kérdést. De köszönöm a válaszokat!
Jó lenne, ha keresne. Perpill most nem is tudom magam mivel lefoglalni, beteg vagyok, amúgy meg sportszakkör, bulik - de akkor sem megy teljesen. Vagyis kb. 3 hete ez megy.
És magamnak is cikinek érzem beismerni, hogy sajnos belezúgtam az illetőbe teljesen. Pedig hányszor megfogadtam már, hogy érzelmileg nem jó kötődni nagyon senkihez... Egyszer bántottak meg, de nagyon (akkor is túlzottan kötődtem..), azóta nem is érdekelt a dolog annyira, és bárki, akivel találkoztam, mindent csak ahhoz a bizonyos X-hez mértem, aki megbántott. Aztán jött Y. Akit sohase mértem X-hez. Felülmúlta X-et mindenben. (Pedig X volt az etalon...) Erre tessék, ő is eltűnt, elpárolgott mint a kámfor. Legszívesebben csak a múltban élnék, amikor még alakulóban voltak a dolgok vele, visszapörgetném az időt. Vagy keressen, és legyen jövője a dolgoknak.
És hozzáteszem, ez azért is ciki, mert ahhoz képest alig ismertük egymást, túlzottan behülyített, amikor ő le se sz.ar... Szerencsétlen naiv idiótának érzem magam...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!