Normális vagy nem, hogy így megváltoztam?

azért én ezt nem mondanám, hogy ráuntam. Vele akarom leélni az életem. Pusztán már más. Régen olyan állapotba voltam, hogy egy kis csábítástól is már teljesen felpörögtem. Mostanra meg már úgy megismertük egymást, hogy nincs intim zóna, együtt fürdünk, együtt alszunk bármi, ami régen max álom volt. Talán megszoktam, most is felizgat. Csak már nem pörgök be úgy mint régen az elején. Annak sincs sok értelme, hogy váltogassam a nőket, csak mert az elején még minden új. Persze hogy akkor intenzívebb.

A kérdésedre azt tudnám mondani, hogy ha el tudok függetleníteni a barátnőmtől, akkor az új nő annyi előnnyel indul, hogy új, nem tudom a gondolkodását, illetve még nem vetkőztem le a gátlásaim előtte. Így abban a helyzetben lehet hogy felpörgetne. De nekem ennél fontosabb az hogy ezeken a pillanatokon kívül is legyen valami és mi már azért létrehoztunk valamit. A komoly kapcsolatok híve vagyok, szeretem is, sőt fel is izgat. Csak mondjuk már nem leszek az a tizenéves hormonokkal túltengő srác aki 21 év alatt annyi vágyat gyűjtött össze, hogy akkor ott nagyon kirobbant belőlem. Talán most normális. Ezért keresem a választ olyan huszonéves férfiaktól akik ezen átestek.