Szerintetek nekem igazából illene erre az eredményre büszkének lennem?

VAlamiért sosem voltam megelégedve magammal, nem is rajongtak értem alányok, sokan rondáztak már le, főleg ilyen bulizós, nagyszájú, party lány típusok, a félénkebbek csak fújjogó fejet vágtak. Viszont nem rég lett egy nagy áttörésen, végre először egy igazán vonzó, formás, bájos lánnyal sikerült smárolnom, még simogattam is és mintha izgatta voln a dolog, még jobban kötekedett is velem, hogy így is közelebb tudjunk kerülni egymáshoz. A gond ott kezdődik, hogy ugye én ronda vagyok ő meg szép és még ennél is durvább, hogy pár irigy gyerek be is szólt, amikor a lánnyal voltam és bizony a lány tőlem ha nem is sokkkal de súlyba lehagyott tutira, nem kövér egyáltalán én vagyok nagyon vézna... Magasságban kb. egy magasak voltunk, ez is vicc, mert lehet itt is lehagyott 1-2centivel, elég szoros volt a léc... Szóval valahogy nagyon jó érzés volt emlékszem akkor még ma sem hiszem el, hogy ezt én ingyen, saját erőmből megkaptam az életben, mert bár adta a jeleket, hogy léphetek, de ha nem csókolom meg tuti ő nem lépett volna max pimaszkodott volna tovább velem. A fura, hogy csak most esett le több hónap után, hogy erre nekem talán illene büszkének lennem, hisz egy magamfajta ronda gyerek sokszor örülhetne, ha egyáltalán bármilyen lány is leállna vele beszélgetni, nem, hogy egy szép, formás lány smároljon is vele! Aza fura, hogy az esetkor elég magabiztos lettem, az élmény felpörgetett, de utána és azóta is újra csak egy szerény, félénk, nyomi srác vagyok, aki még ránézni is alig mer a lányokra, mert olyan rondának és kevésnek érzi magát hozzájuk képest is, nem beszélve a sok jóképű menő sráchoz képest, akik ott vannak ezeknek a lányooknak, én meg csak egy kis egyszerű, bénaság vagyok fogalmazzunk úgy. Vagy lehet ideje lenne büszkének lennem magamra és emelt fővel járnom, vagy csak szerencsém volt és többé nem lesz vonzó lány, aki egyáltalán le fog állni velem ismerkedni is? Ti mit gondoltok erről?