Ti mit tennétek a helyemben?

Van egy srác,aki belsőre teljesen tökéletes nekem,a külseje annyira nem az esetem,de a tenyerén hordoz.(És nem anyagilag!!! Mert az utóbbi fiúkkal való" kapcsolataim" után ő az egyetlen,akit a belsőm is érdekel,hogy mi van velem.Viszont az exemet valahogy nem tudom kiverni a fejemből. Néha eszembe se jut,mert tök jól megvagyok az újjal,máskor igen és megingok. ( ez megint egy külön kategória,mert ő köztem+ egy másik csaj között érzi azt,hogy nem tud "dönteni" ).

Nagyon jól tudom az eszemmel,hogy nem szabad az exre gondolnom,de ezt szív ügyileg nem tudom irányítani.

És ilyenkor csak a régi dolgokon nosztalgiázom,hogy jaj,milyen jó volt,visszautaznék az időbe,pozitív érzés fog el.Rég nem találkoztunk (kb 2 hónapja),nem is beszéltünk,de félek,ha ez megtörténne mégjobban rajta gondolkodnék.

És ilyenkor még sorba jönnek a gondolatok rám,hogy kedves fiút bárhol találok ,hiába nem az esetem (közben pedig tudom,hogy akik külsőre bejönnek,az a típus nem kapcsolatot akar-tisztelet a kivételnek,4 éve szenvedek egyedül,mert az összes csak testiséget akart és nem a nőt látták bennem..)

Végre tényleg valaki,aki azért bír,amilyen vagyok,aki törődik velem.. Nem szeretném elcseszni a lehetőséget,mert szerintem bele tudnék szeretni..

Tudom,hogy nem a külső minden,itt nem is arról van szó,hogy csúnya lenne.Csak nem éppen valami férfias és eléggé hippi módon öltözködik.. (értem ez alatt a trapézabb nadrágot,3 számmal nagyobb pulóvereket..szóval nem a mai divat szerint..)