Van egy férfi ismerősöm akinek nagyon sokat segítek. Mosok, főzök rá stb. Úgy érzem lassan kezdek beleszeretni. Mit tegyek?

Így látatlanban, a kevés, de elég lényegre törő leírásod alapján, jó úton haladsz abba az irányba, hogy ez a férfi ott használjon ki, ahol csak tud!

Ne segíts neki, felnőtt férfi, boldoguljon, miért nem dolgozik???

Ha azután, hogy nem jótékonykodsz, a későbbiekben is jó viszonyt ápoltok, részéről kéregetés nélkül, akkor fontold meg! De ne így!

Mit tegyél? :) Ezek alapján ezt mi nem fogjuk tudni megmondani...

Nekem kicsit szokatlan a helyzet, de jogilag nincs akadálya, hogy összejöjjetek, szóval nem értem a kérdést.

Én értelek téged, de azért aki akar, az tud dolgozni, ha mást nem, ne mondd, hogy alkalmi munkát nem tudna, egy életerős férfi!

Nem rosszat akartam azzal, amit írtam, de majd ne lepődj meg, ha nem is keres igazán munkát, mert kényelmes lesz neki így!

" Ebben a nagy munkanélküliségben pedig az számít csodának, ha valaki dolgozik. "

Ez azért eléggé erős és lesarkított.

Viszont ami még ennél is nevetségesebb, az az, hogy mi a fenének tetted fel a kérdést? Minden választ elutasítasz, csak hajtogatod, hogy mekkora ember, és amúgy is, te több kaját főzöl. Akkor meg? Mit akarsz hallani? Mindenképpen jöjj vele össze, nagyon stabil embernek tűnik, és nagyon nemes tőled, hogy pelenkázod őt felnőtt férfi létére, ez a legromantikusabb történet, amit valaha hallottam. Na tessék. Ez így megfelel? Megáll az eszem, ennyi debilt...