Miért nem válaszol az üzimre?

De akkor írhatott volna msn-en valami bejövőt vagy nem tudom, ha már így kiöntöttem a lelkemet és jóban is vagyunk.

Megvan az okom, hogy miért nem hívtam fel. Tuti nem akar lekoptatni, lehet, hogy mélyen érintette és most összezavartam. Szerencsére nem az a bunkó lekoptató típus, ráadásul elég fontos barátnak tart.

Jó, ha nem lenne senkije, már tuti másképp tekintene rám, de most jár valakivel. Én meg..nem elszedni akarom, csak megkönnyebbülés, ha tudja. Elvégre nekem már akkor bevallotta, hogy én vagyok számára a tökéletes, amikor elkezdett járni ezzel a valakivel.

De ez nem naivság, én ismerem, nem ti. Az egyáltalán nem igaz, hogy nem mozgatom meg a fantáziáját, hisz már vagy milliószor mondta, hogy annyira szépnek és különlegesnek tart. Vannak köztünk bizonyos akadályok, amik miatt minden szörnyen nehéz. Ezeket inkább nem írnám le. Nem az a problémám, hogy vajon tetszem-e neki, hanem az, hogy van valakije, akire azt mondta régebben, hogy nem akarja elhagyni, mert fél az egyedülléttől. Régebben, mikor határozottan kijelentette, hogy hogy tekint rám, én csak kiröhögtem, mert bizarr volt az egész, de az utóbbi időben már nem tudok rá úgy tekinteni, mint barátra. De félek, hogy most meg már elkéstem ezzel a vallomással.