"Kivontam magam a forgalomból", de még mindig nem vagyok nyugodt. Mit csináljak?

A helyzet röviden az, hogy már egy ideje nem volt senkim, de szó szerint senkim. (Előtte volt.) Már nem vagyok tini, és nem két hónapról van szó az idő alatt értve.

Nem is hiányzik, vagyis nagyon ritkán rám jön, hogy "de jó lenne újra valaki", de bizonyos dolgok miatt, mindegy is, hogy miért, számomra most ez egy olyan helyzet, amit szeretek is, és nem hiányzik általában a szex sem. (Bármilyen hihetetlen, de tényleg nem itt fogom megmagyarázni.)

Az utcán, ha látok párokat, nem zavarnak. (Kivéve persze, ha nagyon gusztustalanok...) Néha meg is mosolygom őket, hogy valaha én is ilyen voltam (valaha... nem volt az annyira nagyon régen), meg a gyerekek is néha cukik számomra, pedig nagyon nem szeretem őket úgy általában, de néha ők is felvidítanak, szóval részemről nincs irigység.

De néha kényelmetlenül érzem magam. Ennek a világnak szerves eleme a szerelem, de minimum a szex, és nehéz úgy élni, hogy az ember kicsit kivonja magát a forgalomból.

Mivel én ezekre a dolgokra most nem vagyok kiváncsi. Lelki, egészségi okokból, meg most ez egy ilyen időszak, biztos nem tart örökké, maximum még egy vagy két évig, de számomra ez nem tragédia, csak egy kis nyugalmat szeretnék.

A ház amiben lakom, nem túl jó minőségű, a falak szinte papírból vannak és minden olyan együttlétet hallok (néha hupogás is van), ami a szomszédaimtól jön. Hamarosan elköltözöm, meg jóban vagyok velük, abszolút nem rossz népségek, aranyosak, stb., és nem is szólok nekik ezért, mert hát mit mondhatnék, hogy ne csinálják?

Viszont elmenni sem tudok sehová, amikor hajnalban jön rájuk vagy kora reggel, és nem egyszer voltam hullafáradt másnap munka közben, amiért nem tudtam újra elaludni, még minimum egy óráig a hangok miatt.

Tényleg nem érdemes már szólnom nekik, mert kb. egy hónap múlva más városba költözöm. Viszont nem tudom, mit csináljak, a mindennapjaimmal, annyira kényelmetlen, és az is, hogy mindig mindenhol alapvető dolog, hogy minden ember szereti és kívánja a szexet meg a szerelmet, ez így is van biztosan, de vannak időszakok, amikor valahogy nem megy, a hormonok miatt, meg inkább a munkára koncentrál az ember egy ideig, stb... És ebből a világból nem tudok elmenekülni, úgymond. Nem tudom, mit csináljak, hogy kicsit nyugodtabb legyen. Elvonulnék valami farmra, vagy ilyesmi, de hát munka van, nem tudok csak úgy elmenni.

Kicsit kétségbevagyok esve.

Ha volt valaki ilyen helyzetben, hogy oldotta meg, hogy "nyugta legyen"? Köszönöm, annak, aki segít. És bocsi a hosszúságért, ha hasznos válasz nem is jön, legalább kiadtam magamból. De remélem, azért lesz valami jó tanácsotok.

huszas éveiben járó lány (nő?) vagyok