Srácok, lenne pár kérdésem ahhoz, aki ráér. (? )

Hát, lehet hülyén néz ki, vagy viccesen, vagy szeretem látni a mosolyát és ha valaki csinálja, autómatikusan csinálod te is...

Olyanhoz, akin látszik, hogy befogadó fajta, akivel lehet is beszélgetni, nem csak bólogat.

Lerázni senkit sem szoktam...

Ha egy akármilyen mondja, akkor is örülök neki. szeretem ha dícsérnek, főleg mert ritka.

Ami taszít... Talán a nagyképűség.

Én nem gondolok a nőkre egy nagy misztikumként. ismerem őket és ugyanúgy kezelem őket mint a férfiakat.

Ha nem tetszik, akkor is normálisan el vagyok vele. Mondjuk próbálok nem kétértelmű lenni, ami nehezemre esne, mivel folyton azt csinálom.

1. Én csak arra szoktam (néha) mosolyogni, aki tetszik/ arra, akit nagyon regrol ismerek és szeretek ( utóbbi lány az egyik legközelebbi barátom), mert egyébként nem vagyok egy vidám ember, meg az arcom is olyan, hogy szebb a fapofa, mint a vigyori.

2. Azokhoz akiket ismerek/tetszik, mert egyébként nem szeretek csak úgy odamenni valakihez, mert mindig az jár a fejemben, hogy nyűg vagyok ott. De ha akárki odajön hozzám, szívesen beszélek vele :)

3. Nem tudom. Tényleg. Rám nem szoktak nyomulni, vagy amikor igen, nem veszem észre. De én őszinte ember vagyok, egyenesen( és kedvesen) megmondom, amit meg kell mondani.

4. Valószínűleg nem hinnék neki. Alapjában véve bizalmatlan vagyok másokkal szemben, meg aki nekem tetszik, az már top-liga (de nem p*csa, mert azoktól undorodom)

5. Egyszer történt velem ilyen kiskoromban, de már nem emlékszem, mit reagáltam...és gondolom a helyzetben a találékonyságomra hagyatkoznék.

6. Ha p*csa. Ha nagyhangú. Én alapvetően a csendesebb lányokat, szelídebbeket preferálom, mert én is ilyen vagyok.

7. Igen. Öngyilkosságot nem követnék el, de nem lenne kellemes. Am mit elkerülni? A lányt, vagy a beszélgetést?

16/F

A 4-eshez még annyit, hogy megolelnem/megcsokolnam, és a reakció alapján tudom, igazán gondolta, vagy csak szivatni akart.

2-es