Miért van az, hogy csak egyre félősebb vagyok barátommal szemben, ahelyett hogy fel tudnék oldódni?

Kb egy éve vagyok együtt a barátommal. Miután összejöttünk, utána 1-2 hónappal le is feküdtem vele. Nagyon jó emlék, semmi rossz nem történt. Éreztem és azóta is érzem hogy szeret.

Mégis vannak gondok. Soha nem volt önbizalmam, mindig szívből utáltam a testem. Nem vagyok kövér, de a csípőm széles, a fenekem nagy és sajnos van narancsbőröm, ill a combomon olyan csíkok mint nők hasán terhesség után, emellett alig van mellem. Az arcom se szeretem. Nem vagyok bányarém, de olyan tipikus szürke kisegér vagyok, tök semmilyen külsővel. Nincs meg bennem semmi ami ahhoz kéne hogy "jó csaj" legyek.

Eleinte még könnyen ment, nem voltam annyira gátlásos, mostanra eljutottunk oda, hogy alig merek levetkőzni előtte. Mint mondtam, a szex nagyon jó, és ő is szeret és bátorít, sose volt hozzám egy rossz szava se. Egyszerűen nem értem, pont hogy egyre lazábbnak kéne lennem, ehelyett csak egyre szégyenlősebb vagyok vele.

Egyébként ő a második barátom, az elsővel kb egy évig voltam együtt, akkor is utáltam magam de nem voltam szégyenlős. Most kezdődött egy fél éve kb, és egyre rosszabb.

Egyrészt én is rosszul érzem magam ilyenkor, tudom hogy nem kéne félnem tőle, meg hát nem hiszem hogy barátomnak bejönne ez hogy ilyen vagyok. Türelmes, de ezt nem lehet (és egyáltalán nem is kell) elviselni sokáig.

Mit tudnék tenni ilyen helyzetben? Valaki érzett már hasonlót?

20/L