Nem is vagyok szerelmes ha így gondolom? L

Én csak megszokást érzek a részedről, csak kötődés, mert már csak az a pici jó érzés maradt Neked, hogy ő van..

Ha jól látom, akkor barátkozz meg a gondolattal, hogy elengeded őt..

Én is hasonló helyzetben vagyok...

Ugyan úgy, nem érzem azt, vagy is inkább nem gondolok bele abba hogy vele éljem le az életem (pedig fiatal korunk ellenére ő is gyakran mondja(és szintén kínosan érzem magam ilyenkor)). Lehet csak "védem" magam attól hogy pofára essek nagyon, és így nem élem bele annyira magam. Én vele is szívesen vagyok, de egy idő után, nem azt mondom hogy megunom, de az egymáshoz bújáson kívül sokat nem tudunk kezdeni egymással (nekem is szintén nagyon sok fgiú barátom van (velük jobban megtalálom a közös hangot)). Pedig érzem hogy szeretem, fájna ha elhagyna vagy megcsalna, de néha már azt kívánom, jobb lenne ha megcsalna, és legalább nyomós indokkal szakíthatnék (az őt vezérelt dolgok meghoznák nekem a választ hogy NINCS RÁ SZÜKSÉGEM). Pedig egy tündér a fiú, imádom, de néha elbizonytalanodom én is, hogy ez most jó e így. (Leginkább ezek az "elmebizonytalanodások" akkor vannak ha egy ideje már nem tudtunk beszélni vagy egy ideje már nem láttuk egymást. Utána eloszlik egy ideig bennem ez a kétely)

Lavíroztok a langyos f..sban...

Én se vagyok királynő nehogy azt hidd..

Én 18-éves korom óta egyedül élek sebzetten az gyalogolt át rajtam aki akart, lenyeltem hogy ne legyek egyedül..

Egyet gyakoroljatok be lányok "Inkább vagyok egyedül mint akárkivel!"

Volt, hogy 4-évig még kapcsolatom se volt senkivel, mert ha bizonytalan voltam hagytam az egészet...