Röviden: felvállalni az érzelmeinket és kinyilatkoztatni, vállalva az esetleges pofára esést, vagy nyugiban "elsétálni" és élni a tudattal hogy talán csak rám várt?

Tudom hogy pesszimista hozzáállás, ne foglalkozzatok vele, alapvetően pozitív személyiség vagyok, de muszáj feltennem ezt a kérdést, a pozitív dolgokra meg ugye nem szükséges felkészülni.. Szóval adott egy ellentétes nemű humanoid aki iránt gyengéd érzelmeket táplálok, nem tudom eldönteni hogy szerelem-e, általában hajlamos vagyok azt vallani hogy igen, de ugyanakkor igyekszem megmagyarázni magamnak hogy nem, attól hogy egy igazán különleges személlyel van dolgom és naponta átlagosan 5 percenként jut eszembe, nem jelenti feltétlenül azt hogy szerelmes vagyok. Mindegy is, a kérdésem a következő: mi a rosszabb, megpróbálni elfelejteni valakit anélkül hogy megpróbáltam volna mi sülhet ki az egészből, tudva hogy talán ő reménykedik abban hogy kezdeményezek, viszont garantáltan megkímélve magam a visszautasítástól, vagy bepróbálkozni, lesz ami lesz alapon, felvállalni azt hogy esetleg benéztem és bár valóban kedvel, de bizony az a rengeteg kedvesség és segítőkészség egyszerűen csak abból a valóban ritka személyiségéből fakad, nem pedig szerény személyemnek szól. Tudom jól, a szerelem elvakít, (és még öl, butít és nyomorba is dönt, de ez most mellékes) de esküszöm hogy ő tényleg különleges, nem vagyok már 18, de nem láttam még hozzá hasonlót sem, soha. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, mit tennétek ilyen helyzetben?