Vajon miért érzem úgy, hogy több időt szeretnék vele tölteni, pedig alig ismerem őt?

Eddig kétszer találkoztunk, kisebb társaságban, amúgy kedves, aranyos lánynak tűnik, és nyilván be is jön nekem, meg talán ő is érdeklődik irántam. Túl sokat sajnos nem tudtunk eddig beszélni, mégis azt érzem, hogy legszívesebben órák hosszat a társaságában lennék, tisztára, mint aki belezúgott a másikba, de hát ez nem lehet az, hiszen csak azt lehet szeretni, akit igazán ismerünk. Sokat gondolok rá, álmodozom róla, nézegetem a képeit, és az jár a fejemben, hogy bárcsak vele lehetnék, bárcsak hallhatnám a hangját, láthatnám őt, és nem unnám meg, ha akár egy fél napot is töltenénk együtt. Nem vagyok már kamasz, de ilyet még nem igazán éreztem, főleg nem olyan valaki iránt, akiről alig tudok valamit. Szerintetek mi lehet ez? Valaki mondhatna valami értelmeset az ügyben, mert én nem értem saját magamat. Köszi. :)