Züllött élet inkább mint papucskodás? Ti melyiket választanátok?

Szerintem mind a kettő mást jelent, ha fogalomról van szó...

Felnőtt fejjel gondolkodva, amíg nincs családom, és nem ártok vele senkinek, és tudom, hogy a züllést is csak addig csinálom, amíg tudom, hogy a szervezetemnek nem megterhelő, és nem is minden nap, csak néha, akkor miért ne? De papucs az soha nem voltam és nem leszek, az tuti...

Ha csak magamért felelek, akkor jöhet a züllött élet. Én nem szeretem a korlátokat, pláne annak tudatában, hogy csak egy életem egy halálom. Én személy szerint nem nagyon hiszek az egy életen át tartó örök, és boldog szerelemben legalábbis az én esetemben. Sokkal nyugodtabban fekszem le, és kelek fel, ha ezt az életmódot élem. Egy kapcsolat, gyerek, család rengeteg nyűgöt tud jelenteni, ha valaki mellé nyúl, és azt nem nehéz ebben a romló világban. Míg egy szeretőket tartó ember sokkal lazább, nyugodtabb életvitelt tud élni. Nyilván kitapasztalja, hogy hogyan lehet ezt ésszerűen nem az egészségének a rovására tenni. Romlik a világ, és az ember inkább megkíméli magát az esetleges csalódásoktól. Mindenki olyan életvitelt él, amilyet választ. Én személy szerint mindig is féltem a szerelemtől pont emiatt.

Gondolom a kérdés már nem aktuális, de azért itt a válaszom. :D