Sokan kérdezik, miért nem küzdenek a mai férfiak a nőkért. Miért küzdenének?

Szerintem a küzdelem alatt a legtöbben a romantikus udvarlási részeket értik. Ami valljuk be, tényleg elég ritkaságszámba megy manapság. Nyilván nem csak a férfiak miatt, de akinek lenne is rá igénye, az is ritkán találkozik vele.

Amúgy én sem értem ezt a dolgot, ha valaki tetszik, valóban nem kell értem évekig teperni, ha meg nem jön be, teljesen felesleges az egész, leginkább magának árt vele, mert engem is idegesít, meg saját magát is megfosztja a továbblépés lehetőségétől, és így közvetve a boldogságtól.

De azt el kell ismernem, hogy valóban jobban esik az a fajta közeledés (ha már tetszik az uriember), amikor tényleg törődik, látni rajta az őszinte szándékot, és nem csak a "hé, jó a segged, igyunk mán egy kávét!" típusú beszólással kezdi. Oké, sarkítottam, de azért van ilyen is.

A pasik (úgy általában) valahogy manapság azt vették a fejükbe, hogy a nőket (úgy általában) a bunkó, tajparaszt stílussal lehet elcsábítani egy randira. Csak azt felejtik el, hogy valószínűleg akiknek ez a stílus a nyerő, az valószínűleg nem az az alapanyag, amiből az ő álombarátnőjüket gyúrták. És itt rontják el a dolgot. Mert ezzel ténylegesen elriasztják maguktól azokat, akik valójában az álomnők lehetnének. Ismerek ilyen srácot, fejébe vette, hogy nagy lufiizmokat csinál magának, vesz egy kibeba.... nagy autót, aztán így megy csajozni, merthogy ez kell a nőknek... Igen, pont azoknak a nőknek, akiket folyton szid, hogy nem lehet velük két értelmes szót váltani, és közben meg tudom róla, hogy bukik rám, és hiába mondom neki, hogy a hozzám hasonló lányok az ilyenre csak fintort vágnak és két perc múlva el is felejtik, esélye sincs ilyen eszközökkel, valahogy nem ért a szóból. Bezzeg ha odamenne így, most, pocakosan, de kedvesen egy lányhoz, hogy "szia, szívesen megismernélek, olyan kedves a mosolyod", vagy valami, fogadjunk, hogy nagyobb sikere lenne.

De dumálhatok én itt napestig, nő vagyok, és mint nő (úgy általában) nem tudhatom, mi kell nekem :D

Sosem értettem, hogy miért a fiunak kell "nyalni" annak érdekében, hogy egy pár legyenek.

Tegyen érte a lány is.

Akkora tekintélye van manapság a pinának, hogy elkorcsult a világ ismerekedés szempontjából.-.-

Küzdeni akkor kell/kellene a másikért, ha valamit elszúrtál. Amúgy általánosságban inkább azt mondanám, egy kapcsolaton dolgozni kell mindkét félnek.

Az meg, hogy valaki megtetszik és megpróbálod felkelteni az érdeklődését, megkedveltetni magad, hogy téged válasszon, szerintem nem nevezhető küzdelemnek sem a nő, sem a férfi részéről.

Ja, de a lyuk az kéne mi? A meló meg derogál?

Persze, ez így van. Férfiként mondom, hogy ez nagyrészt a pasik felelőssége.

A nőktől elvárjátok, hogy nőként viselkedjenek veletek, szeressenek, gondoskodjanak rólatok.

A kérdés pedig: mitől éreznék magukat nőnek, ha nem nőként kezelitek őket? Te mit teszel azért, hogy a nő nőnek érezze magát?

A válasz megvan, ugye.

Kereslet-kínálat, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor ok-okozat törvényszerűsége.

Valahol itt csúszott félre ez az egész, és már a követendő minta a felnövő generációnak ez. Mert ezt kapják.

#1 a köztes kategória foglalt.

Gondolom neked nem probléma bepofátlankodni egy kapcsolatba, de nekem van gerincem, szóval az!