Én 33/F, Ő 22/N, szerintetek?

Igazából nem 11, hanem inkább 12 év van köztünk, mert Ő nem rég töltötte be a 22-t, én meg nem sokára 34 leszek.

Kezdem elölről:

Még gimiben volt életem leghosszabb kapcsolata, majdnem 3 évig tartott az első nagy szerelem.

Utána mindig minden kapcsolatomat ahhoz mértem, számomra az volt az "etalon".

A 20-as éveimben számtalan kapcsolatom volt, de egyik sem tartott egy-másfél évnél tovább.

Igazából az összes kapcsolatomban ahogy a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, már néhány hónap után tudtam, hogy nem ő az igazi, nem vele fogom leélni az életemet, nem éreztem azt, mint a gimis szerelemnél, de mindig halogattam a szakítást, hátha jobb lesz...

Ez így ment 28 éves koromig, amikor is elhatároztam, hogy ha nem érzem "azt", akkor nem húzom tovább az időt és lépek, hiszen 30-hoz közeledve már nem ragadhatok bent egy rossz kapcsolatban évekre, mivel családot szeretnék.

Utána 4 évig nem is volt 1-2 hónapnál hosszabb kapcsolatom.

Majd 32 évesen találkoztam a mostani párommal, aki akkor még csak 20 éves volt.

Magam sem gondoltam volna, hogy egy nálam több, mint egy évtizeddel fiatalabb nőben találom meg a társamat, hiszen mindig velem egykorúakkal voltam (+- 2-3 év).

Már több mint féléve együtt is élünk és tényleg nagyon jól megvagyunk, szeretjük egymást.

Róla tudni kell, hogy az átlagnál sokkal érettebb.

Egyetemre jár, mellette dolgozik, sportol (mint én), nem baszkurálja állandóan a telefonját, nem shopingolással tölti a szabadidejét, stb.

Számomra Ő a tökéletes nő, megtaláltam benne a lelki társamat, már nem a gimis kapcsolatom az "etalon", hanem a mostani.

De.

Én már nagyon szeretnék családot alapítani, gyerekeket, úgy gondolom, hogy benne vagyok a korban, az egzisztenciát is megteremtettem hozzá, stb.

(Itt jegyezném meg, hogy nem a pénz miatt van mellettem, mert egyrészt az ő családja sokkal gazdagabb, másrészt meg éppen már közel 1 éve voltam munkanélküli, amikor megismerkedtünk és épp a szüleimnél laktam, mert a saját lakásomat ki kellett adnom.)

Viszont Ő teljesen érthetően előbb be szeretné fejezni az egyetemet és elkezdeni dolgozni, kicsit kipróbálni magát a szakmájában.

Nem egy karrierista típus, neki is a család az első, de nem ennyi idősen.

Sokat beszélgetünk erről és mindig oda jutunk ki, hogy bár az esküvőre nem kéne várnunk, már ma hozzám jönne, de a gyerekekre még vagy 5-6 évet.

Ez nekem nagyon soknak tűnik.

Szerintetek mit csináljak?

Hagyjam el életem nagy szerelmét és keressek valaki velem egykorút, akivel már hamarabb lehetne családom?

Ha meg 5-6 év múlva kitalálja, hogy egy ilyen vén f4sztól nem akar gyereket és inkább keres valakit, aki vele egykorú?

Hosszú távon működhet egy ilyen kapcsolat, ahol ekkora a korkülönbség?