Hogy dolgozzam fel a félelmeimet és hogy lehetnék nem különc lány?

Én egy nagyon zárkózott lány vagyok, nehezen ismerkedek és barátkozok, ilyen magának való típus. A külsőmmel nincs gondom, sok fiútól kaptam már dicséretet és sok pasi bepróbálkozott már, de mindet elhajtottam. Távolságtartó vagyok, domináns jellemű, hideg és kimért. Eddig összesen egy barátom volt, vele nagyon jól kijöttem lelkileg, de a szexualitás nem volt rendben.

Félek a szextől, élvezem meg minden, orgazmus gondjaim sincsenek, de szex alatt kiszolgáltatottnak érzem magam, én meg irtózok a kiszolgáltatottságtól, főleg ha egy pasival kerülök ilyen helyzetbe. És az sem segít hogy az ágyban mindig én irányítok, akkor is ezt érzem.

Jól el tudom rejteni a valódi érzelmeimet, de titokban nagyon zavarba tudok jönni ha egy pasi a külsőmet dicséri vagy amikor szexuális megjegyzéseket tesz rám. Ezért mivel nem szeretnék egy darab húsnak tűnni, már 15 éves korom óta fiús ruhákba járok (fekete acélbetétes bakancs, fekete nadrág, fekete ing, bőrkabát, vagy ilyen military cuccok), az eszemmel szeretnék kitűnni nem a testemmel, mert eddig csak ilyen nőcsábász hülye pasikat fogtam be, az értelmesek valahogy elkerültek.

A csendes, érzelmes visszahúzódó pasik felé meg nem merek nyitni, mert egyfajta büszkeség van bennem hogy nehogymár én kezdeményezzek. Meg emellett félek is megnyílni másoknak, talán a sebezhetőség miatt is. Meg azért is mert már szinte a védjegyemmé vált ez a stílus, mindenki úgy hív hogy Különc, Elérhetetlen, Jégkirálynő meg hasonlók. Az előnye ennek hogy megvéd a csalódásoktól, a hátránya hogy megfoszt az örömöktől. Gyakran van hogy egy álomvilágba menekülök, imádok csak úgy álmodozni, merengeni, gondolkodni, órákat el tudok úgy tölteni hogy csendben fekszek és álmodozok. Emiatt persze a társas kapcsolataim nullák, olyan kívülállónak érzem magam az emberek között. Tudom hogy ez nem normális és változtatni szeretnék, de nem merek mert félek. Mit tegyek, vagy mit gondoltok erről?

21L