Te járnál olyan nővel aki beteges?

Nem.

Ha közös életet akarok valakivel, akkor fontos, hogy mennyire bírja tartani a tempót. Az sem előny, hogy komoly munkát nem vállalt még. Basszus, 30 éves! Van olyan kolléganőm, akinek rák miatt kivették a méhét és a petefészkét 40 évesen, és jött vissza dolgozni amit lehetett. Egy rokonom baleset érte, fél éve az se volt biztos, hogy megmarad. Élete végéig sérült marad a csípője, ha sokáig kell ülnie vagy állnia, akkor fáj neki. Ehhez képest 3 szakban dolgozik egy gyárban, és sosem panaszkodik, hogy milyen fárasztó, és hogy fáj. Pedig látjuk rajta, de tisztelem és becsülöm, hogy nem hagyja el magát.

A nem lát jól elég relatív fogalom. A valami betegség szintén. Ezeket jó lenne pontosítani. Mondjuk nekem az sem mindegy, hogy ha esetleg örökletes.

A komoly munka megint ilyen, hogy kinek mit jelent. Nem mondom, hogy legyen a Parlamentben házelnök, mert nekem az elég komoly munka minden szempontból. De azért ne csak arra fussa, hogy közmunkában kapirgáljon.

A sok orvos, a kezeletlen betegség, és a többi pedig iszonyatos kiadást tud jelenteni, aminek gondolom majd én keresem meg az árát.

Nem ragozom. Ne haragudj, de biztosan nem.

Én nőként erre azt mondom, hogy nem. Nagyon komoly szívproblémáim vannak és a fáradtságot sem kell bemutatni (4. stádiumú szívelégtelenség, még ülve is fulladok), 1 évvel ezelőttig minden nap a felkelés is komoly küzdelmekkel járt, ha sokat sétáltam (2 kmnél többet egy nap), akkor feltelt a testem vízzel, akár 3-4 kg-ot is fel tudtam szedni csak vízből. Műtöttek is, nekem is megvolt a saját kálváriám, gyerekkoromban minden évben néhány hetet kórházban töltöttem ... DE! Mindig megküzdöttem mindenért, normális sulit végeztem, ma 27 évesen szellemi munkát végzek normálisnak mondható fizetésért, kifogások mindig vannak, de én személy szerint elítélem azokat, akik valamilyen betegséggel takarózva nem dolgoznak. Férfiban ugyanígy elítélem azt, aki nem küzd meg magával. Vannak fokozatok, de a krónikus fáradtsággal igenis meg lehet küzdeni.

Nem kevés pénzt hagytam magánorvosoknál, magánklinikákon, de megkerestem azt az összeget és sosem voltam rászorulva senkire. Szerintem vagy összekapod magad, szerzel rendes munkát, végigjárod az elmúlt évek kálváriáját újra és újra, amíg nem találnak valamit, vagy sosem lesz normális kapcsolatod.