Hogyan tartsam meg tőle a távolságot, ha ez egyáltalán nem egyszerű feladat?

A munkahelyen van egy lány, első pillantásra megtetszett, és kicsit örültem, amikor megtudtam, hogy egymás közelében fogunk dolgozni. Szerettem volna megismerni, aztán még aznap hallottam, hogy van barátja (távkapcsolat). Nos, nyomban el is ment a kedvem, mert úgy éreztem, megint nincs szerencsém az életben. Ettől függetlenül nyilván normálisan alakítottam a kapcsolatunkat, beszélgettünk, hülyéskedtünk, időnként azért odaszúrtunk egymásnak, de poénra vettük mindketten. Nagy problémám, hogy sajnos hamar elkezdek kötődni, főleg ha a másik fél is kedvel. (És nem tagadom, fantáziáltam már arról, hogy smárolunk.) Volt, hogy hazavittem autóval, és megjegyezte, hogy milyen jó dolga van, milyen rendes vagyok, és kicsit furcsán jött ki, amikor mondta, hogy melyik emeleten lakik az épületben, holott ez irreleváns adat lenne. Aztán ideiglenesen átküldtek helyettesíteni egy másik részleghez, amikor ezt elmondtam neki, közölte, hogy hiányozni fogok, és másoknak is ezt mondta, persze időnként összefutunk napközben, de ritkán. Nem kérek sem prédikációt, sem kioktatást, tudom, hogy nem rondítunk bele egy kapcsolatba, nem is mondtam vagy tettem semmi olyat, ami rossz lenne. Viszont sokat gondolok rá, azt hittem, hogy a "távolság" jót tesz, de így is azon kapom magam, hogy arra gondolok, mit csinálhat éppen. Néha úgy érzem, még az is jobb lenne, ha utálna, mert akkor nekem is könnyebb lenne. Nem tudom, mit tehetnék, nem akarok sem kötődni hozzá, sem nyitni felé, csak ez nem is olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről tűnik. Túlélési tanácsokat szeretnék kérni, hogy ilyenkor mi a megoldás, esetleg ki mit tett hasonló helyzetben, köszönöm. Aprólékos részleteket nem írnék le (max. privátban, ha valakit nagyon érdekel), de tuti, hogy kedvel, és ötletem sincs, hogy akkor most építsem-e le ezt a kapcsolatot, és legyek vele rideg, vagy mi legyen, bár azt sem tudom, tudnék-e rideg lenni vele.