Mit csináljak, hogy jobb legyen?

Lelkiismeret furdalásom van. Jó pár hónappal ezelőtt volt egy terhességmegszakításom.

Mikor kiderült, mi a helyzet, úgy éreztem rám szakad az ég. Pont abban a korban vagyunk mindketten, hogy már bevállalhattuk volna(24/26 évesek). Mégis a nagy ijedtség miatt és mivel ilyen korán észrevettem, úgy döntöttünk nem tarjuk meg, még egyikünknek sincs fix állása, egyetemre/fősulira járunk...

Aztán ahogy teltek a hónapok, kezdtem rálátást nyerni arra, hogy mi lehetett volna a megoldás ehelyett. Egy gyerek mellett is van az embernek élete, tud bulizni, tud tanulni. És akkor mégsem hoz egy ilyen embertelen döntést. A legfőbb ok amiért igy döntöttem, az az hogy bár sokat voltunk együtt, de még csak fél éve ismertem. Úgy éreztem nem tehetem meg egy fiatal sráccal, meg magammal sem, hogy ezzel lekössük egymást így hipp hopp egy életre, úgy hogy még arra nem készültünk.

Nehéz most nagyon, mert mindig feltör az érzés hogy máshogy is lehetett volna. Fáj, mert soha nem akartam ilyen helyzetbe kerülni és így dönteni.

Nem tudom mi segíthetne, hogy jobb legyen.

Mi a véleményetek a helyzettel, és a döntéssel kapcs? Kérlek ne bántsatok... Így is elég bullshit.