Ha két ember hosszú kapcsolatban nem szereti egymást vagy az egyik fél nem szeret akkor hogy lehet az hogy jól kijönnek egymással?

Elméletileg csak azért mert nem szeretek valakit még kijöhetek vele jól ha rendelkezem a kellő érzelmi intelligenciával és nem csak végletekben tudok gondolkozni.

Ha van tőle egy gyerekem akkor az egy jó ok arra, hogy legyen a működő kapcsolathoz kellő érzelmi intelligenciám.

"Mondjuk ami elmúlik sosem volt igaz....."

"13 éves lány kapcsos emlékkönyvbe illő bölcsesség."

Neked ezek szerint a szerelem az a rózsaszín ködös pár hónap, ami a fizikai vágyról szól. És ha nem lesz nedves bugyid egyből, ha csak hozzád ér, nem repkednek pillangók a gyomrodban, mert telefonon hív, akkor elkönyveled, hogy nem vagy szerelmes, és mész tovább.

A legjobb, ha egyáltalán nem szülsz gyereket, amíg az altesti vérbőséged határozza meg az életedet.

A szerelem teljesen más érzés két olyan ember között, akik hosszú ideig együtt vannak. Sokkal erősebb kötelék van köztük, mint az, hogy csókolózásnál áll a cerka, és dugnának éjjel-nappal. De akiknek csak ilyen 2-3 hónapos tinglitangli kapcsolatai vannak, és egyetlen szempont, hogy a másik ku.rva jól nézzen ki, azoknak ezt hiába is magyarázom.

Az ilyen igaz szerelmes, meg másra se nézünk 30 évig, meg ha más is megtetszik, akkor xart se ér a házasságunk jellegű rózsaszín maszlagra várva sose lesz tartós kapcsolatod.

Igen, sokan élnek így együtt.

ÉLNEK EGYÜTT!

De kérdés, hogy neked ez elég e egy hosszbú boldog kapcsolathoz. Ne csak azon gondolkozz, hogy amíg a gyerek van, mert az 15 évesen már nem lesz ilyen tündéri kisgyermek.

Neked az elkövetkezendő 20-30-44 x évre kell gondolnod.

Ez olyan kapcsolat mint a legjobb ellenkező nemű barátom akivel szexelek néha.

Jól kijönnek: jó a szex, jókat -beszélgetnek, azonos a világosításuk, nincsenek veszekedések, hasonlóan gondolkodnak a gyereknevelésről, megteremtették közösen az anyagi jólétet, odafigyelnek egymásra, segítik és támogatják egymást. Férj-féleségként és anya-apa párosként is jól működnek együtt.

Csak a rózsaszín köd már felszállt. Nem vakon szerelmesek, hanem tudatosan egymást választották és tesznek azért, hogy jól meglegyenek.

Mi már nem csak egy pár vagyunk, hanem egy család. Összetartozunk. Családtagokat pedig nem lecserélünk vagy elhagyunk, hanem teszünk azért, hogy jó legyen a kapcsolat. Ugyanúgy, ahogy például a kamasz gyerekkel se egyszerű. De nem dobom ki a gyerekem és nem veszem magamhoz a szomszéd Lacikát, mert olyan kis cuki. Vagy anyámmal se szakítok, pedig van egy természete, és nem cserélem le a szomszéd nénire, aki szuper nagymama lenne. Nekem természetes, hogy a férjem se csereszavatos alkatrész és összetartozunk. Pont úgy, ahogy apaként a gyerekünk mellett a helye.

Ezen nem változtat az, hogy helyes az új boltos srác, vagy az új kolléganőnek jó a feneke. Nem lettünk aszexuálisak, csak megtanultunk nemet mondani.