Azért nem tudok ismerkedni lányokkal mert az anyámmal élek?

Van benne igazság. Ugyan engem nem csak anyám nevelt, de sokkal többet foglalkozott ő velem. Egy szintén nem külön élő 27/F szűz.

Az meg hogy konkrétan mi gátol az ismerkedésben, azt csak te tudhatod. Utóbbi lehet minden mamahoteles srácnál egyedi eredetű.

Első vagyok megint.

Nálam kicsit más a helyzet, ugyanis elég sok lány barátom volt, akivel lehetett volna több is. De tényleg sok ilyen lehetőségem lett volna ha jobban belegondolok. Ezt viszont én tudatosan tagadtam meg magamtól, pont az általad is felvázolt okok végett, de sok egyéb tényező is van. Annyi a lényeg, hogy ha személyesen nem is, vagy csak nagyon visszafogottan, neten viszont írásos formában nagyon sokat tudtam velük dumálni. Valahogy szerettem a legmélyebb érzelmi világukra ráhangolódni, főleg a tinédzser korban lévő lányokéval tudtam mindig leginkább azonosulni, azon belül is a problémás fázisban lévőkkel. Itt szúrt szemet egyik mondatod, ahol a feminim jegyekről beszélsz. Ha jól értem, akkor én is érintett lehetek ebben? Tudod ez tipikusan az az eset, hogy az átlag ember, főleg a pasik, minden másra jók, amikre én nem, viszont amire legjobban szükségük van ilyenkor, egy szemetesláda, arra tökéletes vagyok/voltam. A legdurvább az, hogy még ezek ellenére is lehetett volna sokaknál esélyem, de nem akartam se nekik, se magamnak csalódást, mivel eléggé ismerem őket, és magamat még jobban, és sajnos nem vagyok egy aktív életet élő, így halálra unnák magukat mellettem. Jó, az igaz, hogy én megérteném őket, hűséges lennék, nem ütném meg soha, nem várnám el, hogy valami csodaszépen nézzen ki, tényleg lennének meghitt pillanatok, kellemes érintések, és nem csak szex. De ennyi, ezzel nem fog egy nő hosszú távon kielégülni. Akik meg azt állítják, hogy pont erre éheznek, azok még vagy nagyon fiatalok, vagy rengeteg csalódás érte őket, vagy az életben normális pasi nem volt mellettük. Meg amúgy tényleg a legnagyobb probléma, hogy nincs miről beszéljek, mármint magamról. Eléggé elvont az érdeklődési köröm, és nem az az általános, hogy minden érdekel többé/kevésbé az életben.

"Az a baj elképzelni nem tudom, hogy mit lehetne bennem szeretni."

Ez de ismerős hallod... téged is jól nevelt akkor az anyád!

Lehetséges, hogy ez az ok. Nincs valamilyen mód arra, hogy különköltözz?

Van amúgy még egy elég vad ötletem. :D Ne vesd el elsőre, életed nagy kalandja is lehet. Nem akarsz elmenni tartalékos katonának? Ott egy nagyon férfias közegbe kerülnél, elszakadnál az anyukádtól, és aki megtanul engedelmeskedni az megtanul parancsolni is és elsajátíthatod azt a dominanciát, amit most hiányolsz magadból. Egy csomó dolgot elsajátíthatsz, pl. egy kicsit nagyobb tisztelettel beszélsz majd mások teljesítményéről. :P (Bocs, nem tudtam nem reagálni arra, ahogy anyukádról beszélsz.) Még az is lehet, hogy lesz egy olyan parancsnokod, aki amolyan apafigura lehet, akinek a bölcsességeire évek múlva is emlékezhetsz.

Nem akarok ennél többet mondani, mert kb. semmit nem tudok erről az egészről, hogy kell csinálni, milyen kötelességeid vannak, mennyi idő a kiképzés. Amit viszont tudok: apukám a kötelező sorkatonaságra úgy emlékszik vissza, hogy szar volt, de hasznos. Más emberként jött vissza, és bár gimisként is koleszos volt, de utána még autonómabb lett. A lányoknak is fontos, hogy világot lássanak, de egy férfinak talán még fontosabb, hogy elinduljon a világba új kihívások után nézni.