Tiszta csőd a magánéletem, mint valami vígjáték drámákkal, horrorelemekkel, csak én vagyok ilyen szerencsétlen? N

40 éves nőként úgy érzem hogy ez tiszta gáz. 1 éve nyugodt volt körülöttem minden,aztán a feje tetejére állt az érzelmi életem.

Kezdődött exemmel.Szakítottunk pár év után,de nagyon nehezen szakadtunk el egymástól.Próbált velem néha kibékülni,de veszekedés lett a vége mindig.Főleg hogy közben ő ismerkedett,mert szerinte nem foglalkoztam vele,most utolsó időkben 2 nőt is láttam az ágyában szó szerint.Ezek után hogy tudnék hozzáérni ? Más a tudat,meg más amikor az ember a saját szemével lát mindent,hol van itt a bizalom már ? Vívódásaim közben képbe került egy nős pasi,aki érzelmileg sokat segített anno,szex is volt.Itt még jobban megrekedtem érzelmileg,mert valahol gyűlöltem ezt az egészet,meg őt is,hogy ez így nem normális.Közben exem mindig felbukkant(szex nem volt),de mindig összezavart.Eközben ez a nős pasi elmondott mindent otthon.Aminek így nem tudom mi lesz a vége,mert soha nem kértem tőle ilyesmit,túl bonyolult ez,hogy ilyen kapcsolatba belemenjek.Közben van egy nagyon régi jóbarátom,aki biszex,mindig mellettem állt,barátok vagyunk.Régen volt egy rövid kapcsolatunk,ez alakult át barátsággá.Neki rendezett élete van,agyában nincs káosz,jól kijövünk,de ennyi idő után nem hiszem hogy tudnék szerelmes lenni belé.Életkoromból adódóan már az is megfordult a fejemben,hogy szabad-e egyáltalán a szerelmet keresni ? Vagy most már meg kell elégedni azzal,hogy fontosabb egy olyan ember,akivel szimplán jól kijövök és ennyi ? A 3 ember közül egyikre se tudom azt mondani,hogy igen,ő kellene nekem,szeretem ahogy van,és képes vagyok áldozatot hozni érte.Közben nagy csalódottságot is érzek,hogy nincs egy olyan ember akinek én lennék a legfontosabb.Exem hiába hagyja ott a nőket,mindegyikkel lefekszik,tehát nem szeret,mert ha szeretne,nem tudná ezt megtenni.Nős pasi se különb,hiába válnak el(nem miattam,mert ezer más sara is van),benne se tudnék bízni.A legrosszabb az egészben hogy annyira kiábrándult is vagyok,hogy nem tudok egyszerűen ismerkedni már új emberekkel,nem tudok normálisan hozzáállni az egészhez,úgy érzem magam sokszor,mint egy ponyvaregényben.Mi lenne itt a helyes lépés ? Kezdek egy kicsit már depis is lenni.