Segítség, ez miért van?

Volt egy srác, az első találkozásunkor egyáltalán nem tetszett, a stílusa nagyon furcsa volt. Nem mellesleg, ugyan olyan magasak vagyunk (170 cm vagyok, nem vagyok egy óriás), kék szeme van és 10 év korkülönbség van köztünk. De ahogy egyre több időt töltöttünk egymás társaságában, kezdett egyre jobban megtetszeni, de már olyan szintre jutottam, hogy vele/róla álmodtam, fantáziálgattam róla, terveztem vele, stb. A tekintetétől képes voltam felizgulni. Most, hogy ""a lábam előtt hever"", kezdek csak igazán rájönni, hogy tulajdonképpen nem is hogy nem tetszik, de kicsit sem néz ki jól, és nem értem, hogy mi tetszett benne. De a másik oldalon ott van, hogy egy nagyon érző, értékes embert ismertem meg benne és ennek ellenére is minden gondolatom Ő tölti ki, csak ha már magam elé képzelem, lassan undor jön.

Segítsetek, ez miért van? El fog ez múlni, meg fog még tetszeni? Vagy mit csináljak?