Miért pocsékoljátok el a földi életetek idejét arra, hogy külső körülményekből származó élvezetekbe kapaszkodtok?

#1

Onnan, hogy egy bizonyos szint után nincs szükséged semmire, mivel nincsenek vágyaid sem. De ahhoz, hogy ne legyenek vágyaid, először meg kell hoznod a döntést, hogy föléjük emelkedsz. Minél többször megtörténik, annál jobban a valóságoddá válik. Tehát paradoxon, amit mondasz. Mintha a rendőr megpróbálná elkapni a gyújtogatót, miközben maga a gyújtogató.

Nem tudom bebizonyítani, mivel ennek semmi köze az elméhez, vagyis a logikához. A valódi lényed az elmédtől teljesen független, végtelen és szabad. Amíg a logikába és magyarázatokban keresed a választ, addig az elméd rabja maradsz.

Amúgy vicces, amit írsz, mert bár nem egy hete, de 4 napja nem ettem semmit, mert nincs pénzem kajára. De még ez se számít.

Valódi lényed számára nincs igazság, se hamisság. A dualitást, vagyis a kettősséget az elme hozza létre a gondolkodáson keresztül. Valódi lényed természete tehát az igazság és hamisság felett áll.

Tehát önmagadon kívül senki sem képes ezt számodra bebizonyítani.

" Az emberek azt keresik az életbem, ami boldoggá teszi őket."

Az egó keresi a külső világban a boldogságot. Tehát csak az egós elmével azonosult ember keresi a boldogságot önmagán kívül. A megvilágosodott ember felismeri a boldogtalanság hamisságát, tehát felismeri a boldogságot, mint saját maga létezése, és saját maga végső természete. Ez azt jelenti, hogy minden ember tökéletesen boldog emberként jön világra. Csecsemőként tökéletesen boldog voltál. Nem volt szükséged semmire ahhoz, hogy ne érezz boldogtalanságot. Aztán az elméddel való azonosulás során létrejött az egód, majd az egóból származó vágyak, amely vágyak a boldogtalanságod valódi okát képezik.