Mennyire kell kivenned a részed a párod gyerekének a gondozásában/nevelésében?

Nalunk a mindent vagy semmit mukodik. A ferjemmel letisztaztam az elejen, ne legyen semmi elvaras. Ha ugy van kedvem/idom, akkor fozok es ebedelunk egyutt, ha nincs, fozzon o vagy rendeljunk.

Mukodik a dolog, egy idoben csak a gyerek anyjaval volt gond, o elvarta volna, hogy ne szoljak ra a gyerekre, mert “nem az enyem es semmi kozom hozza” de azert az jo, hogy eleteszem a tanyer levest, kimosom a ruhait vagy leulok vele jatszani. Szoval en kiveszem a reszem apas hetvegeken, de akkor az kiterjed mindenre, arra is, hogy leszidjam, ha valami rosszat tesz. Ha pedig nem szolhatok ra, rendben, de nem is fogok cseledet/mosonot/szakacsnot jatszani.

Nemtudom nalunk természetes hogy párom segít (akkor nem írom hogy kiveszi a részét...megragadtad a lemyeget 😄). Anno exem fiánál én is segítettem.

Aki erre nem hajlandó annak nem való olyan pár akinek gyereke van.

Az meg hogy rászolhat e a lányomra...természetesen igen hiszen velünk van.

Semennyire, ugyanis nem az én gyerekem.

Van apja-anyja, neveljék ők - ugyanis nincsen kedvem megkapni, hogy kssolj, nem vagy az anyám-apám, miután mondjuk már x éve én nevelem, aztán kamaszként szrba sem néz.

Intelligencia kérdése.

Ha a gyerek majd felnőtt korában szép emlékekkel gondol rád, akkor valószínüleg jól csináltad.

Da ha csak magadra gondolsz meg az élvezeteidre, akkor egy fasznak fog látni. A mai világban ennek van egy fajta kultusza bizonyos körökben.