2 év után "jöhet" az eljegyzés?

Szerintem helyzetfüggő, korfüggő, kapcsolatfüggő. Én sosem voltam a túl korai házasságnak, lánykérésnek (nő vagyok) persze ez nem túl népszerű vélemény. Én azt gondolom vannak dolgok amik csak évekkel később buknak ki az emberek kapcsán (tapasztalat) illetve hogy az emberek azért mondjuk 20 és 30 éves koruk között elég sokat változnak, ami rendben is van, csak nem biztos hogy ami 22 évesen mondjuk oké az 30-32 évesen is az.

A környezetemben mostanában nagyon divat lett a nagyon fiatalon lánykérés, házasság (18 és 23 év közötti emberekről van szó) és számos olyan eset van, ahol persze nem látok bele az életükbe teljesen de előre sejtettem hogy nem egymással fognak megöregedni.

Példa: pár nagyjából 1.5-2 év után gyereket vállalt a csaj 20-21 éves volt amikor megszületett a gyerek. Szerencsére jó a családi háttér, pénz nem akadály, gyerek is szerető környezetben van. Eltelt pár év, gyerek 3 éves, szülők már nincsenek együtt. Anyuka is szép fiatal, 23 kb. apuka is fiatal még. Mindkettőnek már új csaj, új pasi, pedig kb fél éve mentek szét és az a sejtésem hogy ezek az emberel sem az életre szóló párjaik.

Na most ez még mindig egy ideálisabb helyzet mert a gyereket tényleg szerető, nagy család veszi körül és persze a szakítás okát nem tudom, de az a gyerek még csak 3 éves. Gyakorlatilag semmi emléke nem lesz abból az időből amikor a szülei együtt voltak, már eleve mozaikcsaládba nő föl.

Igen, válás az 30-asok, 40-esek, 50-esek körében is van! Csak ott legalább többnyire nem az az ok (hanem más persze) hogy nem ismerik egymást eléggé.

Szóval egy szó mint száz, mindenki élje úgy az életét ahogy akarja, én nem gondolnám hogy egy korán kötött házasság a mérőszáma annak hogy milyen egy kapcsolat, ha jó a kapcsolat a házasság is jó lehet. Nem gondolnám ha valaki nincs 4-5-x év után eljegyezve akkor az szar kapcsolat, csak másmilyen. Nem látunk bele.

Nem ítélkezem mások felett, csak lekéne arról szokni hogy fikázzuk mások életét, mert még nincs gyűrűje, jajj de gáz.

23 évesen nem akartam házasodni az akkori párommal, pedig komoly kapcsolat volt, összesen majdnem 9 évet voltunk együtt, 23 évesen kb. 6 éves volt a kapcsolat. Persze én is másra fogtam: még be kell fejezni a sulit, a diplomámban nem szeretnék -né-ként szerepelni, dolgoznom kell, stb. Persze utólag rájöttem, hogy az ódzkodás igazi oka az volt, hogy marhára nem vele képzeltem el az életem.

Aztán volt egy 2,5 éves kapcsolat 27-29 éves korom között, akkor már alapvetően vágytam eljegyzésre, házasságra, csak épp szintén nem vele. Ott is úgy voltam, hogy nem örülnék, ha megkérné a kezem, pedig együtt is éltünk.

A jelenlegi párommal meg 3 hónap után tudtam, hogy a felesége akarok lenni. Kicsivel több, mint egy év után kért meg, de már alig vártam, és azóta sem gondolkodtam el egyetlen pillanatra sem, hogy jó döntés volt-e vagy sem.

Ja, és úgy biztos nem házasodnék, hogy még nem éltünk együtt. A lánykérés nekem meg már felér a házassággal. Nyilván vissza lehet adni a gyűrűt, de én ezzel nem számolok.