Hogy kérték meg a kezeteket?

Túrázás közben, egy erdei kis tó mellett a Bükkben, az erdő közepén :) Éppen szemerkélni kezdett az eső, pocsék idő volt, de egy lélek sem volt így rajtunk kívül ott, csak a mókusok láthatták a dolgot :D Éppen a tájban gyönyörködtem, amikor megfordultam és láttam, hogy ott térdel és feltette A kérdést :)

Tudtam amúgy, hogy mire készül, éreztem rajta, hogy nagyon izgult egész nap :D Látványosan sokáig fordítottam hátat neki, amíg a tájat néztem (amúgy tényleg gyönyörű volt, május elején, minden már zöld, meg virágzó meg minden), kicsit ügyetlenkedett amíg elővette a gyűrűt, de hát ez is hozzátartozott a dolog varázsához. Nekem nem vont le az élményből semmit egyébként, hogy nem ért teljesen meglepetésként, és életem egyik leggyönyörűbb emlékeként dédelgetem :)

Rá 365 nappal megvolt az esküvő is.

Elém állt a névnapomon és azt mondta: "Tudom, hogy nem így képzelted a lánykérést, de lennél a feleségem?"

Amilyen hülye vagyok, örültem neki, pedig nem volt valami romantikus, bár a gyűrű nagyon szép volt. Én éreztem magam megtisztelve, hogy végre hajlandó feleségül venni. Röhejes, mert igazából csak megoldotta magának a lakhatását, mivel az én házamban éltünk.

Szerintem is jó olvasni.

De itt csak az, pontoz le aki irigykedik 😉😉

Nyaralni voltunk, itt Magyarországon. Sétáltunk "haza" az étteremből a panzióba, egy kis téren kellett átmenni. Szép, térköves, padok, hangulatos lámpák... Mivel csendes kisváros, forgalom sem volt, csak mi voltunk. Itt kérte meg a kezemet gyűrűvel, letérdelve.

(Mi is úgy voltunk, hogy előtte már beszéltünk róla, hogy diploma után esküvőt szeretnénk, ez előtte volt pont egy évvel.)