Szeretném eljegyezni a páromat, hogyan tegyem?

Én nem kötném évfordulóhoz, teljesen átlagos hétköznap kérném meg, főleg ha nem szereti a felhajtást.

Ja és nem térdelnék le...az olyan színpadias.

Nő vagyok, és én sem szeretem a felhajtást, de mivel a hagyományokat igen, a letérdelést kihagynám. Az, hogy évfordulóhoz kötöd nem tetszene feltétlenül...

Ha séta közben megállítanád, és elmondanád neki, hogy az együtt töltött hét év milyen volt és hogy szereted, szerintem nem lenne túl nyálas, de nyilván attól függ, milyen hosszúra nyújtod. Aztán onnan egyenes az út a lánykérésig.

Ma már nem szokás kikérni a nőt a szülőktől, de ha hagyományelvűek a szülők, a gesztus szép. De kihagyható lépés.

Ezt a letérdelős-kövesgyűrűs bohóckodást én is kihagynám. Pont a lényegről veszi el a figyelmet.

Lehet a találkozás napján is, ha fontos nektek ez a dátum, de ehhez sem ragaszkodnék feltétlenül.

A megkérést valahogy úgy kezdeném, hogy egy csendes, alkalmas pillanatban elmondanám, hogy milyen jó, hogy ő van nekem, mennyi mindent szeretek benne, köszönöm az eltöltött éveket és szeretném, ha ez még nagyon sokáig így maradna, ezért szeretném elvenni.

A szülős részt úgy csinálnám, hogy bejelentenénk az eljegyzést és csinálhatnánk egy ebédet/vacsorát szűk körben.

Nekem is tetszik a letérdelés, de ilyen latyakos időben lehet nem a legjobb :) Zárt térben persze más.

No meg én utálom a telet, pláne, mert a karácsony közeledtével egyre gyakoribb az eljegyzés, így nagyon elcsépeltnek is tartanám mindemellé. Szóval én nem örülnék ennek, pedig mi is télen ismerkedtünk meg párommal.

DE! te ismered a barátnődet, a családját, így itt mindenki csak a saját igényét, véleményét tudja elmondani, ami nem feltétlenül igaz rátok. Szerintem cselekedj úgy, ahogy neked/nektek kényelmes és meghitt. Ne hallgasd itt senkire, inkább saját magadra, mert ez a ti privát dolgotok, és nektek kell megfelelnie.

"Írtátok, hogy a letérdelést hanyagolnátok,ennyire gáz lenne?"

Kinek mi a gáz... Nekem az eljegyzés egy közös döntés eredménye. A házasság kapuja. Egy férfi, akivel társként együtt szeretném leélni az életemet ne térdelgessen előttem. Én se térdelek előtte. Isten előtt térdelünk csak. Az eljegyzés nekem egy érett döntés, ami egy életre szól, én a házasságra is így tekintek. Innentől fogva sokkal fontosabb, mint hogy hova menjünk egyetemre, meg elfogadjuk-e a kecsegtetőnek tűnő munkaajánlatot. Ezért nem fér bele nálam a térdelés. Ha a párom így csinálna vagy felrángatnám, vagy leülnék mellé a földre inkább. Kicsit megalázó...

De mondom, ez én vagyok. Másnál meg az a minimum elvárás, hogy a vőlegénye a Hollywood felirat alá írja ki, hogy menjen hozzá és közben hárman veszik kamerára a nagy pillanatot. :D Ha ő ettől boldog...