Boldogabbak lennének idős korukra az idős emberek ha nem maradtak volna öreg korukig rossz házasságban kényszerből?

Igen, boldogabbak lennének. De aki képes volt ennyi évig sínylődni egy olyan ember mellett akivel épp hogy csak megtűrik egymást az nem is akar boldog lenni. Rengeteg ember van aki abból építkezik és az élteti, hogy neki milyen szar. Vagy ezzel akarja magát erényekkel felruházni. Annyi ilyen kapcsolatot látok idős emberek között, engem elborzaszt. Főleg amikor nagy büszkén mondják, hogy hát ők leéltek egy életet egymás mellett... De könyörgöm ez miért erény ha ez az élet kicsit sem volt boldog a kapcsolat meg sosem volt kapcsolat csak együtt élés?

A mi népünknél ez sem lenne érvényben.

Akkor kétszer ennyi lakást kellene felhúzni gyorsan mivel kb. mindenki egyedül élne 1-2 nagyon szép házasságot leszámítva.

"Sok idős házaspár élete végéig együtt marad, de nem szeretik egymást." De elviselik! Már ez is nagy szo!!!!

Ó, igen. boldogabbak lennének. Meg a gyerekeik is, akik nem a képmutató baromságot tanulnák el, hogy unjuk és utáljuk egymást, de az mindegy, az a lényeg, hogy kifele mit vetítünk, jaj, de szép család vagyunk, mindenki minket irigyel, aztán feszítenek az aranylakodalmon, miközben simán meggyilkolnák egymást, ha nem büntetnék.

Szerintem igen, de a kényszer nagy úr... Vidéken 100-200 ezer között mozognak a nettó bérek, és sok (főleg kisgyermekes) nő htb. Ebből nem nagyon lehet ugrálni. És ez mindig így volt, így is lesz.

Papa halála után a mamám csak úgy kivirult. Előtte 30 évig ment a b.szdmegolás. Szegény papa már 5 éve elment, de a mama még mindig őt szidja. Pedig a papa nagyon jó fej volt. A mama akkor sem lenne boldogabb, mert az a típus, aki a kákán is csomót keres.