Honnan tudhatom biztosra, hogy a másik is tényleg annyi gyereket akar, amennyit én?

Sehonnan. Az emberek változnak. Nem kívánom neked, de lehet olyan durva szülésed is, hogy te is inkább megelégszel 1 gyerekkel. Nem tudhatod mit dob az élet.

Tudom, hogy ez szívás, de sajnos ez van.

Ezt nem lehet tudni, ne is merülj el benne túlságosan.

A meddőségtől kezdve az ikerterhességig, ne adj isten fejlődési rendellenességig széles a lehetőségek palettája. Innen már eltörpül hogy ki mit akar.

Amit Isten ad.

Én is 3at akarok. Írásba adom, és addig foglak csinálni ameddig minddel nem végzünk.

Megfelel? 😍

Kvótára mész, vagy a sok kölcsönre, amit fel lehet velük venni? Egyik eset sem normális. Egyrészt, azt se tudhatod, hogy nincs-e egyáltalán olyan problémád, ami miatt egyáltalán nem lehet gyereked. Ha pedig megfogan, de mondjuk már harmadszorra vetélsz el, lenne még kedved, meg lelkierőd újrakezdeni, hátha a 4 a szerencseszámod...? Annyi tőled/tőletek független faktor van, hogy el se tudod képzelni. És akkor még nincs szó arról, hogy esetleg magadtól változik a véleményed a kapcsolat alatt. Az pedig már csak a saját véleményem, hogy oltári szánalmas, amikor valakinek nincs más célja a magánéletében, vagy rosszabb esetben egyáltalán az életében, mint x számú gyereket kipotyogtatni. Mint valami gyártósor, ahol meg kell lennie a darabszámnak. Hideg kiráz...a férfiakat is kb mintha csak eszköznek tekintenéd, hogy te boldogan babázgass, mert elképzelted, hogy az jó lesz.

Inkább legyen egy boldog, kiegyensúlyozott, egészséges kapcsolatod, ahol majd alakul, hogy mennyi gyereket vállaltok. Közösen. Megbeszélve. Szeretetben. Nem pedig egy ilyen borzalmasan kifacsart, torz valami...

Egyetértek az összes előttem szólóval. Néhány más szempontot is hozzátennék.

Ha pl. sokáig nem találsz párra, akkor drasztikusan csökkennek az esélyeid a 3 gyerekre. Mondjuk első összejön (esetleg az is csak orvosi segítséggel), a másodiknál már komolyabb beavatkozások kellenek, melyek testedet-lelkedet és nem utolsó sorban pénztárcátokat is igénybe veszik. Biztos, hogy utána akarnál harmadikat? Akkor is, ha már 40 fölött lennél? Pláne, ha végiggondolod, hogy azt a gyereket fel is kell nevelni.

De az is lehet, hogy amikor két kicsi mellett 40 évesen küzdesz az ólmos fáradtsággal, akkor rájössz, hogy ezt 30 évesen bírtad volna, és kellett volna a harmadik, de ennyi idősen úgy leszív két eleven kisgyerek is, hogy inkább nem.

Az előző párom nagyon akart gyereket, és viszonylag gyorsan. Én nem akartam, de kapcsolatot igen, úgyhogy véleményem, mert úgy voltam vele, hogy úgysem most kell dönteni, ameddig nincs közös lakásunk, megtakarításunk, stb. addig úgysem fogja bevallni ő sem. Nem emiatt szakítottunk végül, bár kis mértékben ez is befolyásolt a döntésben. Azóta új kapcsolatom van, és a mostani párom is szeretne később gyereket. Kicsit rugalmasabb lettem ebben a kérdésben, nem mondom azt, hogy nem akarok. Ha azt látom, hogy tényleg segíteni fog nekem ebben, akkor miért is ne? Szóval sok mindentől függ, pl. a kapcsolat minőségétől. Meg időközben változik az ember véleménye. Ha meg őszintén meg tudjátok beszélni, hogy ki mit szeretne, vagy amit nem szeretne, azt miért nem, akkor pozitív változást is el lehet érni. Pl. ha a párod fél, hogy 3 gyerek mellett nem tudtok majd kettesben lenni, akkor ki lehet találni, hogy heti 1 napot a nagyszülőknél lesznek, ha attól tart, hogy nem lesz elég pénz, akkor át lehet csoportosítani vagy befektetni, stb. Lehet, és kell is rugalmasnak lenni.

N