A házasság hosszú évei alatt gondoltál már arra, hogy ha most választanál párt, akkor nem a feleséged/férjed lenne a választott ideális társad?

Hogyne lenne ilyen érzés szerintem mindekiben. Max néhányan titkolják/szégyenlik ;-)

43ff

Sztem bármikor lehet változtatni, most tobben irtatok hogy ha visszamennék az időbe nem élnek együtt -stb.

De akkor most miért éltek együtt?

Vagyis változtatni mindig lehet ha nem jó!

Vagy tévedek?

#7-8 vagyok

Részemről azért, mert még mindig nagyobb súlyú az amit szeretek benne, mint amennyit változott. Meg őszintén szólva, sokszor még mindig reménykedek, hogy csak átmeneti, és vissza kapom a régi énjét. De az is lehet, hogy már csak a régi énjét szeretem, ahhoz ragaszkodok. Őszintén magam sem tudom. De valójában bármi is az ok, ennyi időt nem tud eldobni az ember olyan könnyen.

5-ös vagyok. Egyrészt vannak idegesítő szokásai, olyanok, amik miatt ma már nem kötném össze vele az életem, de nem rossz ember, nem veszekszünk. Van 2 gyerek, közös ház, hitel.

El kellene adni a házat, törleszteni a hitelt, a maradék pénzből venni két kis lyukat, esetleg újra eladósodni egy életre előről-ha egyáltalán szóba áll a bank két 40 körüli egyedülálló szülővel... Most azért van egy kényelmes házunk, életünk a két jövedelemből. A gyerekeknek mindent meg tudunk adni, amit kell.

Nem vagyok biztos benne, hogy ér annyit a szabadság, hogy cserébe millió más gondot vegyek a nyakamba.

Nem. Abszolut összeillő házaspár vagyunk minden teren, 14 éve együtt❤️ szeretjük egymást. Ez nem is kérdés, ezerszer is őt választanám, ahogy ő is engem.

38/N

16# most nem tudom miért de szívből tudok nektek örülni.

Remélem igy is marad köztetek.

Vhogy ereztem az őszinteséget szavaidban, ezért is örülök.

De bevallom nem mindenkinel tudok örülni,ha hasonlót mondanak mert érzem hogy csak erőltetett. De tényleg.

Vhogy en is azt gondoltam ilyen lesz az életem, aztán jöttek a dolgok..nem megcsalások csak bőven elég sztem ha már nem bánnak szépen veled es erzed az önzőséget.

Kérdező: ha újra kezdeném akkor nyilván nem őt választanám, vagy simán elvallnék már az első évben ha vissza lehetne tekerni.. de mostmár nem lehet mert: közös gyerek, és ki lettem forgatva utólag látom a házból is, tehát szó szerint pucér seggel kellwne távoznom ha válnék. És azért elég sok munkám van benne.. de törvényileg semmit sem kapnék es 1 gyereket szinte egyedul eltartani nem olyan túl jó fizetéssel hat nem könnyű, így egyelőre sajnos maradok szomorú de a "börtönbe" es csak annak köszönhetem hogy hallgattam: anyamra, apamra, mindenkire, ahelyett hogy a szívemre hallgattam volna..

Teljesen normális,hogy az ember fejlődik, változik a házasságon belül is.

Egy 18 és egy 38 éves nem ugyanolyan párt választana. Én 18 voltam amikor megismerkedtünk.

Inkább azt látom problémának, hogy ha a két fél nem együtt változik, hanem más irányba, vagy az egyik fél megragad ott, ahol akkor tartott mikor összejöttek.

Akkor még sokan nem ismerjük magunkat eléggé, a másikat sem, meg sem fogalmazódnak bennünk olyan vágyak, igények, mint később.

Ha útközben tanulunk, és változunk, és tudunk illeszkedni egymás új igényeihez is, és nekünk is a javunkat szolgálja, akkor sikeres egy házasság.

Fontos, hogy az alap legyen ott, amiért megszerettem, pl hogy kedves, türelmes ember, törődik velem, megbízható, odaadó.

Ha ezek eltűnnének, és már nem érezném magam jól, és nem az az ember lenne akibe beleszerettem, akkor viszont elválnék.

Soha nincs késő mást választani, ha az ember szenved.

Gondoltam rá. És azthiszem ugyan így döntenék. 10 éve vagyunk együtt, nem változtunk sokat.

Inkább a helyzet nálam az, hogy ha vele valami történne, soha többé nem házasodnék meg. Nem tudnék még egy ilyen embert találni, őszintén még egy új kapcsolat kiépítése is fárasztana.