Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Folyamatos vitatkozások a babán, mit tudnék tenni, hogy ne durvuljanak ennyire el?
Nem vitázunk túl gyakran, de olyankor annyira eldurvul, mintha a világnak vége lenne.
Próbáltunk lefektetni a férjemmel pár alapvető szabályt a vitázásra:
- ne kanyarodjunk el a vitatémától mert akkor soha nem lesz vége
- a megváltoztathatatlan vitatémákat fogadjuk el úgy ahogy vannak (pl anyós-após téma)
- ne hánytorgassuk fel a múltbéli sérelmeket
De soha nem sikerült betartani, leginkább neki. Elkezdünk vitázni egy apróságon és a végén hatalmas vita lesz belőle.
Tegnap pl ő altatta el az 1 évesünket. Nem tudott megnyugodni a kezében és már egy jó ideje keservesen üvöltött. Olyan 10-15 perc után bementem, hogy akkor adja ide. 5 perc alatt elaludt a kezemben (gondolom már kifáradt a sírásban).
Na most ezen elkezdtünk vitázni, ebből az jött le, hogy én milyen lágyszívű vagyok és így el fogom kapatni a gyereket, a gyerek nem tanulja meg a rendet és úgy egyáltalán kiszorítom őt a gyereknevelésből, semmi nem lehet úgy ahogy akarja.
Az a legnagyobb bajom, hogy folyamatosan "kitalál" ötleteket a babával kapcsolatban amik jó része megvalósíthatatlanok. Már pár hónapos korában mondogatta, hogy miért nem alussza még át az éjszakát, meg miért szoptatom még, mert miért veszem fel ha sír. Most a legújabb ötlete, hogy ne cicin altassam el mert a cicit megnyugtatásnak használja a baba és ez milyen rossz. Csak tápláléknak használja és ne ettől nyugodjon meg, inkább adjak neki egy plüssmacit helyette. Mondtam én neki, hogy ez megvalósíthatatlan, mert ha etetem ciciből akkor egyben meg is nyugszik tőle és egy plüssmaci sehogy sem tudná ezt pótolni. Nem is beszélve arról, hogy mennyire egyszerű nekem gyorsan cicivel elaltatni a babát mint mondjuk sétálgatni vele amíg el nem alszik. A végére annyira eldurvult a dolog, hogy mondta én is csak kezdő szülő vagyok mint ő és ne verjem a mellem az anyai ösztöneimre mert ilyen nincs, fogalmam sincs mit hogyan kell csinálni a dolgokat mert kezdő vagyok és ezért nem feltétlenül van igazam. Én mérgemben azt mondtam neki, hogy nem olyan jó apa mint amilyen tudom, hogy tudna lenni. Az ő folyamatos problémája, hogy én kirekesztem a gyereknevelésből. De hogy a fenébe ne rekeszteném ki, ha ilyen fura elveket talál ki amiket a valóságban nem lehet megcsinálni. Másrészt meg már annyiszor sz*ranyázott le, hogy én is elbizonytalanodom magamban és már nem tudom valóban helyesen csinálom-e vagy elvakult vagyok.
Hozzáteszem komolyabb gond nincs a babánkkal, szépen fejlődik, egész szépen eszik, kiegyensúlyozott mosolygós baba, egyedül annyi a gond, hogy még párszor felébred éjjel.
És a végére elég csúnya múltbeli sérelmeket is egymás fejéhez vágdostunk...
válasza:"Tegnap pl ő altatta el az 1 évesünket. Nem tudott megnyugodni a kezében és már egy jó ideje keservesen üvöltött. Olyan 10-15 perc után bementem, hogy akkor adja ide. 5 perc alatt elaludt a kezemben (gondolom már kifáradt a sírásban).
Na most ezen elkezdtünk vitázni, ebből az jött le, hogy én milyen lágyszívű vagyok és így el fogom kapatni a gyereket, a gyerek nem tanulja meg a rendet és úgy egyáltalán kiszorítom őt a gyereknevelésből, semmi nem lehet úgy ahogy akarja. "
Igaza van.
A többiben is.
válasza:Abban igazat adok a férjednek, hogy ha ahhoz szoktatod, hogy cicin aludjon el, és megnyugtatásképpen a cicid adod neki, akkor ő fejre is állhat, a gyereket nem fogja tudni elaltatni, mert neki csak a cicid fog kelleni. Te magad le is írtad, hogy neked ez így egyszerű, nincsen mászkálás, éneklés a gyereknek. Tehát neked ez így kényelmes, viszont a férjed mégis mit tegyen? Ebben kirekeszted, mert így egyszeráen nélküled képtelen lesz elaltatni, vagy rövid idő alatt megnyugtatni a gyereket. Ebben magadat nézed, hogy neked mi a kényelmes. Ezen ténylegesen lehetne változtatni, és új altatási módszert kitalálni, de természetesen időigényes és nem 2 nap alatt fog változás történni, ha már 1 éve így altatod.
Viszont ténylegesen nem szabadna sem neked, sem a férjednek így egymásnak ugranotok, hanem normálisan, higgadtan kellene megbeszélnetek mindent. Mint írtam, lehet igaza adott dolgokban a férjednek, és valószínűleg át is tudnád gondolni, ha nyugodt hangnemben, érvekkel beszélnétek át az ellentétes nézeteteket. Mert attól te is, és ő is idegesebb leszel cska, és a végén ahogy írtad ez lesz, hogy egymás fejéhez vágtok mindenfélét. Tehát a kulcs itt a nyitottság, érvek, nyugodt hangnem, megbeszélésre törekvés, és hogy mindketten gondoljátok át a másik érveit, közös kompromisszumot, megoldást kellene találnotok.
válasza:Igaza van a férjednek. Én is így csináltam, ahogy te, nekem is kényelmes volt, aztán 3 évesen még mindig nem tudtam leszoktatni a ciciről, iszonyatos teher volt már az egész. Az én hibám volt, és ha újra kezdhetném, máshogy csinálnám. Tényleg kezdő vagy, ahogyan ő is, de ezzel semmi baj, csak az az érzésem, hogy te jobb szülőnek gondolod magad, mint a férjedet. Pedig nem feltétlenül van igazad.
A másik, hogy meg kéne tanulnotok normálisan vitatkozni, és nem egymás fejéhez vágni dolgokat, hanem megoldást találni.
válasza:Leginkább nem versengeni kéne egymással, mint két taknyos kölyök az iskolában, hanem mindkettőtöknek odafigyelni a gyerekre. A férjed ne akarjon anya lenni, te pedig ne akarj apa lenni. (Anyóspajti van-e és ha igen, mennyire van befolyással a férjedre? Sok nő anyósként ritka alattomos harcokat tud indítani a menye ellen, a férjen (a a fián) keresztül.)
Nincs komolyabb gond a babátokkal? Csak hiszed!
Egy kicsi gyerek - minél kisebb, annél inkább - olyan, mint mint egy felvevők"észülék, vagy inkább egy "érzelmi szivacs".
Mivel a racionalitása még majdnem nulla szinten van, mindent, de mindent az ösztöneivel és az érzelmeivel vesz fel, és leginkább arra figyel, aki gondozza, aki körülötte van.
Tehát a ti állandó csatározásotok a férjeddel arra vezet, hogy a gyerek már mindent ebből felvett és benyelt. Nem kell a veszekedést közvetlenül hallania, elég az, hogy a te (vagy a férjed) feszültségét azonnal leveszi, amint a közelébe érsz.
Majd csak nézd meg 15 év múlva, mi lesz ebből.
Egy kisgyereknek betonbiztos érzelmi közeg kell elsősorban, álandóság és nyugalom, és a neki megfelelő ingerek biztosítása.
Jó volna nektek egy párterápia, és minél előbb. Különben a gyerek issza meg a levét ennek a sok "okoskodásnak".
válasza:Én már azt nem értem, hogy miért kell azon összeveszni, hogy kinek a kezében alszik el az a kisgyerek, nem mindegy, az a lényeg hogy aludjon és megnyugodjon.
A ciciztetéssel személy szerint én sem értek egyet, én is azt mondtam, hogy az arra való, hogy etessem a bébimet, de ne akarjon cicizni, ha csak álmos vagy épp nyűgös, mert sokkal rosszabb leszoktatni valamiről, mint rá sem szoktatni.
válasza: válasza:Azt az oldalt is vizsgáld meg, hogy esetleg a férjednek van igaza. oké, neked így kényelmes, hamar elalszik a kicsi, csend van, nyugi, nem kell mászkálni. De egyszer "le kell jönni" a ciciről annak a kicsinek, akkor mi lesz? Majd 15 kilós gyereket cipelészel körbe, vagy viszel vissza hatszázszor az ágyába, esetleg még rosszabb verzióként alhat köztetek vagy akkor szoktatod rá a cumira? Egy éves. Épp elég nagy már hozzá, hogy ne a cicin aludjon el. Nem feltétlen kell ringatásra átszoktatni, azzal sem vagy előrébb, de hogy a cicire legyen szükség elalváshoz egy évesen, az nem épp a legjobb módszer. Mondom ezt egy két és féléves fiúcska anyjaként. Hét hónapos volt, amikortól nem kellett se ringatás se más egyéb az elalváshoz. Pár hétig ott csücsültem az ágya mellett csendben és símogattam a hátát, aztán ezt is elhagytam és egy évesen már egymaga aludt el és ő ezt így igényelte. Az éjjeli ébredésekkor is cicivel altatod vissza?
Talán vizsgáld meg a saját oldalad is, mielőtt belemerültök a vitába, mert ha nem engeded belefolyni a gyereknevelésbe a férjedet és csak a saját verziódat látod jónak, nem is mérlegeled az övét, akkor rövid úton elvadítod magadtól és a gyermekedtől az apukát. Ha pedig nagyon kezdtek eltérni a tárgytól, végy egy nagy levegőt, nyomj egy pause gombot, igyál meg egy teát és közben gondold végig a másik oldalt is és ha teheti, a férjed is tegye ugyanezt. Leginkább a gyermek és a házasság érdekében, kettőtök döntése kell hogy legyen a gyermeknevelés, hiszen ketten vállaltátok!
válasza: válasza:Azzal egyetértek, hogy nem feltétlen jó az anyai ösztönre hagyatkozni kezdő szülőként. Az apaira sem.
De az ég áldjon meg benneteket, rengeteg szakirodalma létezik a csecsemőgondozásnak és gyereknevelésnek! Tanulni sose szégyen. Csak ne higgyetek el elsőre mindent azért, mert le van írva, rendesen utána kell nézni a dolgoknak. A férjednek is, nemcsak neked.
Mi szülőként általában egyetért(ett)ünk, nálunk anyósomék jöttek a "hagyd nyugodtan sírni" és hasonló csodaelvekkel. És bár nyilván megér némi lepontozást, de bizony mellen altatom vissza a tizenhat hónaposomat, ugyanis a szopás nemcsak táplálékforrás - nyugodtan utána lehet nézni. Kétéves korig az ötévesemet is szoptattam - kiegyensúlyozott, egészséges kölyök lett belőle, és a kicsi se egy elkényeztetett kis szörnyeteg.
Nem tartom károsnak a szoptatást még akár 1,5 éves korban sem. Tudom, hogy ezért kel fel a baba, de csak a saját kényelmemért nem akarom leszoktatni róla. Napközben pl egyáltalán nem kap cicit és gond nélkül el lehet altatni, meg lehet nyugtatni. Egyedül este alszik el cicin (és alszik vissza ha felébred). De akkor sem mindig adok neki cicit. Ha látom, hogy annyira kezd felébredni és a ringatás, éneklés nem segít, na akkor adok cicit. De ott is már jó ideje folyamatosan egyre kevesebbet adok neki. Nem várom meg, míg elalszik, kicsit hamarabb elveszem tőle. Próbálom így redukálni míg végül el tudom hagyni. Ez egy kevésbé kemény módszer, minthogy egyből elveszem tőle.
Annak idején, annyira de annyira kemények voltak az éjszakák, hogy a két kezemet összeraktam, mikor végre cicivel vissza tudtam altatni éjjel. Tudtam, hogy ez egy rossz szokássá válHAT (ez ugye még a jövő zenéje lesz), de ettől legalább aludt a baba és én meg nem virrasztottam egész éjjel. Sokszor 3-4 órán keresztül kellett vele járkálni, egyszerűen nem bírtam már tovább.
De ezeket a kis lépéseket (nem kap állandóan cicit, egyre kevesebb cicit kap) a férjem nem látja, csak “miért nem alussza át az éjszakát”. De ugyanez volt a baba 2 hónapos korában is már. Az egész családban mindenki, a férjem is nagyon rossz alvó volt babaként, kb 2 évesen aludták csak át az éjjeleket. Én úgy gondolom, hogyha szerencsés valaki, kifog egy jó babát aki már hamar jól alszik, de nem ez az átlag. Azok az anyák, akiknek pedig jó alvó a babájuk, többségében semmit nem tettek ezért, egyszerűen ilyen a baba. De nem várom ezt el a mi gyerekünktől, ő még nem érett erre.
Egy csomó kritikát kapok állandóan, sokan szóltak le miért szoptatom még amikor csak 2-3 hónapig elég szoptatni (mint ahogy az egyik kommentelő is írta) és hasonlók. De én így tartom helyesnek. Nem hiszem, hogy rövid vagy hosszú szoptatással el lehet rontani egy gyereket (pl én 1 hónapig se szoptatm, párom meg még 2 évesen is), itt szimplán csak arról van szó, hogy ez a legtermészetesebb táplálék a gyereknek (és a legegyszerűbb is). Én se szólok meg másokat amiért nem vagy alig szoptatnak. 3-as igen, majd én is le fogom szoktatni róla, de egyenlőre még több előny van belőle mint hátrány.
De nem ez volt a kérdés. A legnagyobb bajom, hogy egy pici dolgon összekapunk és ő egyből olyanokat mond, hogy én kirekesztem. Mikor rengeteg dolog van, amit ő döntött el. Megbeszéltük, ő jobban akarta, én beleegyeztem. De szerintem nem kellene pl a szoptatásba beleszólnia, mert ahhoz azért még kezdő anyaként is jobban értek. Én sem mondom meg neki, hogyan szerelje meg a kocsit, mert igaz bár láttam, de nem értek hozzá.
A higgadt beszéd pedig hát nem nagyon megy. Itt általában nála szakad el a cérna, ezzel a hirtelenharagúsággal. Ő egyre hangosabb, agresszívebb, én még nyugodtan beszélek és csitítom. Aztán jön a “kirekesztem a gyereknevelésből” és hasonló túlzásokkal. Ebből lesz az ő már nem érzi apának magát, meg nem is hiányzik ide és akkor egy idő után nálam is elszakad a cérna. Úgy érzem nem bízik meg bennem mint anyában.
Egyet értek azzal, hogy egy baba egy “érzelmi szivacs”, pont ezért igyekszem ráérezni és így variálgatom a szoptatást, de lehet szó éppen altatásról, evésről. Figyelem, mire hogyan reagál és úgy cselekszem. Pl férjem határozottan állítja, hogy az asztalnál eszünk és nem csinálunk mást közben. Hogy a gyerek tanulja meg, hogy az asztalhoz kell ülni és ott enni. Na most ez egy egy évesnél nem működik egyszerűen. Néha maga sem tudja, hogy éhes, csak nyűgös. Néha jól eszik, néha bohóckodni kell neki. Néha nem akar gyümölcsöt enni, néha unatkozik, néha hamarabb megunja az ülést minthogy jóllakna. Egyszerűen kivitelezhetetlen a férjem elmélete a valóságban.
Igazad van 4-es, hogy “betonbiztos érzelmi közeg” kell egy kisgyereknek, azonban nem tudnék túl sok ilyet mondani a mai világban. Emberek elválnak, megcsalják egymást, hazudnak egymásnak, vagy csak simán nem foglalkoznak a gyerekükkel, vagy terrorizálják, esetleg túl zárkózotta, félszeggé nevelik. Ha a betonbiztos érzelmi közeg kicsit is működne a valóságban, nem lenne ennyi “lelki sérült” gyerek, akikből “lelki sérült” szülő lesz akiknek újabb “lelki sérült” gyerekeik lesznek. Én inkább azt mondanám, ez a cél, és folyamatosan törekeni kell a megvalósítására.
Én is azt mondom 5-ös, hogy a lényeg, hogy aludjon a baba. Én sem sértődöm meg, ha a férjem jobban csinál valamit éppenséggel. A babák ilyenek, egyszer ez jön be, egyszer meg az.
Anyósnak nem hiszem, hogy van hatása a férjemre, nem találkozunk túl sokat. Akkor is csak magyaráz, de nem igazán mond hasznos dolgokat. Talán inkább Anyámnak lehet nagyobb hatása, mert ő sokat segít be. De ő meg nem szól bele a dolgainkba, csak max meghallgat engem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!