Kimennétek külföldre dolgozni, ha itthon nem találtok állást, van kint rokon, viszont a férjeteknek itthon jól fizető munkája van?

Legfeljebb rövid távon gondolkodnék ezen. Mondjuk 2-3 hónapot ki lehetne bírni, gyűjtenél egy kis pénzt, gyakorolnád a nyelvet, aztán hazajönnél, és folytatnád itthon az álláskeresést. Hosszabb időre viszont biztosan nem mennék ki. Nekem a férjem fontosabb lenne, mint a munka, feltéve, hogy tolerálja a helyzetet.

Egyébként mi a szakmád, merre felé laktok?

én is ebben voltam, a vőlegényemnek jó és jól fizető munkája volt, én meg mindig máról holnapra éltem, fogtam magam, hogy keresek kint munkát, úgy rövid idő alatt alapozásra is lehet gyűjteni alapon, erre a párom vérszemet kapva, nem én maradjak otthon, majd ő megy ki, mert férfiszakmunkával szerinte többet keresne nálam.

erre kiment összegyűlt a tőkénk alapozni (nekem is volt itthon egy kisebb megtakarításom) utána meg hazajött és kocsit vett, meg motort, el kezdett élni, engem meg kidobott.

röviden tömören, én igenis kimentem volna, ma annyit csinálnék másképp, hogy nem hagytam volna magam lebeszélni

és érdekes, nem egy társam volt már, aki csak visszahúz és az én ötletemen meg hátamon kapaszkodik fel

Nekem is van önérzetem, de inkább lennék itthon háziasszony és magántanár

, mint kint a legalja bevándorlók gyerekével kínlódó "tanár".

Egy voks az itthon mellett.

ha nem lenne a férjem, " csak" a párom, akkor kimennék. de igy, igy nem.

nem kenyérre kell a pénz, nem azért kéne kimenned, mert a házat elveszik töletek..

#8, miért, aki házasság nélkül a társad, az könnyebben dobható, beáldozható vagy hogy értendő ez?

#7, az a gond, hogy odakint egy tanári pozíció (ezt majdnem tanácinak írtam, haha), szóval egyáltalán nem olyan magától értetődő! Külföldi lenne a főszereplőnk, nem olyan egyszerű az. Fizikai munka sanszosabb. Értelmiséginek az meg nem pálya, konkrétan tönkre lehet menni benne és ez nem büdös a munka kategória, hanem kicsinál. Mindegy, ne ebbe menjünk bele.

Megértem a kérdezőt, a tétlenség, az önkiteljesítés kényszerű hiánya is öl, nem véletlen motoszkál benne ez. Elmennék adatrögzítőnek+karitatív munka, hogy ne üljek otthon, de a kapcsolatomat nem túrnám szét emiatt (pedig tudom mit jelent otthon ülni), már ha szeretem az illetőt.

mig csak a párom, barátom valaki, addig nem közösek a problémák, akkor a számlák befizetése az én problémám, ha nem tudok lakást bérelni az is az én problémám, és egyedül kell megoldanom, akkor kihuzhat a sz.arbol egy féléves külföldi munka. (bár félévre kimenni dolgozni nevetséges szerintem)

de ha már van férjem, közös minden, a jo, a rossz, a problémák is, minden közös..és ha kimennék félévre, a férjemet itthagyván, felmerülne bennem a kérdés, hogy milyen család is vagyunk..és mi lesz a félév alatt.

mellesleg azzal miért lennénk elörébb, hogy én kimegyek pl. 2-3 honapra mosogatni?? ha kenyérre kellene a pénz, vagy a hiteleket nem tudnánk fedezni, akkor usgyi ki, de itt nem erröl van szo.