Kapaszkodjak még az utolsó cérnaszálba? Menthető még a házasságunk?

Hidd el, tapasztalatból tudom, csak azt hiszed, hogy ő az egyetlen férfi akire gondolni tudsz. Biztos szereted, ezt nem vitatom…mert eddig minden körülötte forgott, rá építetted a jövődet, vele képzeltél el mindent. Nézz már magadba könyörgöm, neked ő a világ közepe, neki pedig nem te vagy az? Mire vársz még? 8 év várakozás nem volt elég? Hidd el, magától az elválástól és a bizonytalanságtól félsz.

Kb ugyanebben voltam mint te, csak én nem áldoztam rá majd egy évtizedet. Nálunk 1 év ment el így, mindenért én voltam a hibás mert miért nem hagyom őt lazítani. Magamat utáltam már meg. Borzalmasan szenvedtem a szakításunkkor, majd belepusztultam. 15 kilót fogytam pár hét alatt, láncdohányos lettem és esténként magányomban iszogattam is. Egy dologra tudtam csak koncentrálni, hogy ne menjek vissza hozzá, mert biztosan nincs jövőnk. Nehezen de kibírtam.

Aztán szépen napról napra minden jobb lett. Tényleg napról napra kell élni és kicsi célokat elérni.

Aztán szépen összeraktam magam újra, kerestem új célokat, karriert építettem, új barátokat szereztem, összeszedtem magam. És elkezded élvezni az életet, az önállóságod, az elért eredményeid. És egyszer csak találkoztam a nagy Ővel, akivel az első pillanattól kezdve hihetetlen összhang volt közöttünk. Vele minden “lépcsőfokot” könnyedén vettünk, ő a legjobb barátom, a legjobban egymás társaságát élvezzük, bulizni is gyakran csak ketten megyünk el. Azóta már a férjem, két csodálatos gyerekünk van. Vannak gondok igen, vitázunk a gyereknevelésen, vitázunk a fűnyíráson…de boldog vagyok hogy ilyen “hatalmas” dolgokról vitázhatok vele. A kapcsolatunk betonstabil, bizalom és szeretet maximálisan van. És utólag visszagondolva, tényleg csak nevetek a régi, függő, gyáva önmagamom, sokkal hamarabb kellett volna lépnem. A kérdés az, hogy még hány évet akarsz vesztegetni?

Emlékszem egyszer szilveszterkor, végidős terhesen nem volt kedvem elmenni sehova, de a páromat elküldtem, legalább ő bulizzon a barátaival. Elment majd pár óra múlva csak úgy hazajött két pizzával a kezében. Azt mondta odament, de inkább egy filmnézős unalmas szilveszter velem, mint bulizás a haverjaival. És velem akarja kezdeni az új évet, akárhol is vagyok. Nagyon kedves emlékem ez nekem, de még sok hasonlóm van. Kívánom neked is sikerüljön megtalálni a hozzád való embert és tényleg könyörgöm rázd fel magad a csipkerózsika álomból, mert nincs vesztegetni való időd.

Sajnos van egy olyan érzésem, még nagyon hosszú ideig lesz utolsó alkalom... :-(

Az a baj, hogy annyira nem látod, tényleg a jelen rabja vagy. Abban a pillanatban, hogy különmész, már másnap elkezdessz 'gyógyulni' és már másnap jobb lesz minden. Persze lesznek visszaesések mikor magadba roskadsz és csak sírsz...de másnap megint minden jobb lesz. És pár hét után már magadra sem fogsz ismerni és nem érted mit tudtál vesztegelni 8 évig egy ilyen ember mellett.

De most komolyan...rakd már össze a képet:

Pro:

- szereted

- megszoktad

- félsz a változástól

Contra:

- 8 év szenvedés, veszekedés

- idővel még nagyobb függőség

- megalázottság, reménytelenség, kihasználtság

- elvesztegetett fiatalság

- maradandó lelki sérülések

- elszalasztod az esélyét, hogy megtaláld az igazit

8 év alatt mások egyetemeket elvégeznek, szülnek 1-2-3 gyereket, házat vesznek, költöznek...telik az életük...te meg az elmúlt 8 évedek dobhatod ki a kukába nulla eredménnyel. Mindent kezdhetsz előlről a nulláról. És minél tovább vársz annál nehezebb lesz.

Most nagyon 'keménynek' érzed magad, hogy befenyegetted 'én már lehet akkor nem leszek itt'...én is csináltam ezt. De kérdezd meg magadtól, mire számítassz mit fog reagálni? Tényleg azt hiszed, ettől majd észhez tér és teljesen megváltozik, hogy ettől majd értékelni fog és jó férjed lesz? Nevetséges.

Félre ne értsd nem ítéllek el, pontosan ugyanezt csináltam mint te. Azt nem hiszed csak el, hogy ami veled történik az egy tipikus eset, másokkal is pontosan ugyanez történik.

Hidd el, nemsokára eljön a megbánások ideje, nekem ez most, 34 évesen kezdődött el. Miért nem tanultam nyelvet már 10 éve, miért nem szakítottam vele már évekkel korábban, miért nem álltam a sarkamra, miért nem dobtam ki már az első jeleknél.

Figyelj egyetlen egy dolog bánhatsz meg az életedben, az elvesztegetett időt. Ezt soha senki nem tudja visszaadni neked. A fiatalságod, amit erre az emberre áldozol, miközben lehet ott megy el melletted az igazi, aki szeretne és vele közös fiatalkorotok lehetne. De te inkább még szenvedsz egy kicsit...komolyan ennél több tanácsot már senki nem tud neked adni. MENEKÜLJ AZONNAL. Innentől kezdve tényleg csak magadat okold, ha a gyávaságod miatt tovább szenvedsz. A te életed, te felelősséged, te választottad. Senki nem fogja helyetted élni az életed, helyetted meghozni a döntéseidet.