Kapaszkodjak még az utolsó cérnaszálba? Menthető még a házasságunk?

Ott kezdeném, hogy 8 éve vagyunk együtt, és még egy éve sem vagyunk házasok.

Mindig voltak visszatérő problémak a kapcsolatunkban, többekközött az, hogy őgy éreztem mindig, hogy nem vagyok elég fontos neki.

Mindig előbbrevalóbb volt a foci, meg a haverok. Edzés után mindig a kávézóban töltötte az estéket, munka után sem hozzám jött haza, hanem a barátaival ment kávézni...

Megkérte a kezemet, örömmel igent mondtam neki... ekkor már beszéltünk gyerekekről, házaságról. Tudtuk, hogy a másik mit szeretne a jövőben...

Az esküvőszervezés időszaka tökéletesen telt...nem veszekedtünk, mindent meg tudtunk beszélni... aztán mintha a nagy nap után mindent elvágtak volna...

Újra kezdődött, hogy esténként kimaradozott... nem törődött velem... esküvő után 1,5 hónappal elment egy hétre nélkülem a baráti társaságunkkal nyaralni - mert én nem tudtam szabadságot kivenni, és ez őt nem zavarta... elment nélkülem.

És akkor következett a jövőkép... tisztában volt vele, hogy én az esküvő után minél előbb szeretnék gyereket, amivel ő is egyetértett. Aztán ahogy felhoztam a témát, elkezdett alkudozni... Majd 2-3 év múlva...neki most más a fontosabb... majd hamarosan... majd talán jövőre... és most már egyáltalán nem lehet erről beszélni...

Átverve érzem magam... :( az utóbbi pár évünk úgy telt, hogy mindig minden újabb előrelépésre én vártam, és nem keveset. Akár éveket is. Az összeköltözés is sokáig húzódott, aztán az eljegyzés is, és most a gyerkőc téma...

Én nagyon, nagyon szeretem őt, ezért is vártam mindvégig, mert most azt hittem, hogy végre egy úton haladunk... eljegyzett, szeretne feleségül venni! Aztán újra visszaugrottunk a múltba... ő még bulikról, ivászatról, szórakozásról álmodik... én pedig egy olyan férjről, aki munka után hozzámbújuk, együtt alszunk el, és a hétvégéket tartalmasan töltjük együtt.

A férjem közölte velem, hogy ő rabságban érzi magát otthon, és ő menni, és menni akar. Ő csinálja magának a programokat, és ha nekem tetszik, akkor csatlakozhatok, de nem fog otthon ülni velem :(

Elkeseredtem... nem tudom, hogy van-e így jövőnk!?

Mit tehetnék még? Már nem könyörgök neki, hogy jöjjön haza hozzám, már nem könyörgök közös programért... már jóképet vágok mindenhez, csak ne érezze, hogy bekorlátozom, de ez meg nekem nem jó így... :(

Megbeszélni nem tudjuk, mert ő nem érti, hogy nekem ez miért gond. Miért nem elég, ha a fociedzések, és a munka, és a haverok mellett hetente 1-2 estét van csak velem. Ha esetleg elmegyünk moziba, akkor sem jön haza velem, hanem mozi után a barátaival is találkozik.

Rengeteg kérdést vet fel bennem a viselkedése...

vajon már nem szeret? már nem érzi jól magát velem? mit kellene másképp csinálnom?

Bevallom már én sem akarok gyereket... addig nem, amíg ezt nem rendeztük le... mert ha el kell válnunk, akkor még most, amíg rajtunk kívül nem sérül senki :(

Mit gondoltok? Van értelme még kapaszkodnom a házasságunkba!?

K