Megoldódhatnak azok a problémák amelyet újra és újra átbeszélünk, mégsem változik?

21 eves no vagyok, a férjem kicsit idosebb, van egy 11 hos kisfiunk, es 2 eve elunk hazassagban, 3 eve elunk egyutt. Nagyjabol a terhesseg elejen kezdodtek a gondok. Nagyon fiatalon vallaltam gyereket, nem is igazan voltam ra felkeszulve. Ugy erzem, hogy igyekszem elvegezni minden otthoni dolgomat es ellatni a babankat, de mindig van ami nem jo. Kicsit nyugodtabb es lasubb termeszetu vagyok, 2x gondolok meg dolgokat, es ez sajnos itthon is meglatszik, hatarozatlan vagyok, nem tudok donteni csak hosszas merlegeles, gondolkodas, pepecseles utan, akar kisebb dolgokban is. Mind ezek melle kaptunk egy gyonyoru kisfiut, de szuper eleven es hisztiset. Mar lepeget, esik-bukik, mindent szetszed, ha nem engedem, vagy megprobalom elterelni a figyelmet, hisztizik, nyujtja a kezet, hogy vegyem fel, de 11 kilot nem birok cipelni allandoan, es a hazimunkat is kellene vegezzem. Szoval a picirol egy fel pillanatra nem vehetem le a szemem mert baj tortenik. Igy nagyon nehez normalisan megfozni, kitakaritani a lakast. Ebbol jottek a problemak. A ferjem tisztasagmanias. Egyszer azert, mert nem toroltem le a port a szekreny tetejerol, csak 2 honappal ezelott,maskor azert, mert nem raztam ki az agynemut, azutan meg nem porszivoztam fel 2 napja. Azutan ha mindben rendben van, akkor mert nem kerdezem meg,hogy milyen napja volt este, es buval belelt vagyok. Folyamatosak a veszekedesek, heti 1-2 vita biztos van. Mert rendetlen a lakas vagy mert nincs kedvem mar az egesz napos megfelelesi vagy utan jopofizni es ideges vagyok. Pedig eskuszom, igyekszem, minden 2. nap fozok, porszivozok, port torlok, mosok... stb. Nem jarok el itthonrol dumcsizni baratnokkel vagy hasonlok, igyekszem a dolgom elvegzni ami lasabban is megy a hatarozatlansagom miatt. Igyekszem kiszolgalni, megengedem neki a furdovizet, talcan viszem be a kajat neki az agyba, mert igy szereti. Reggelit nem csinalok ez igaz, mert nincs erom felkelni reggel, mikor atlagosan hajnali 2 korul fekszem le aludni,vagy a pici miatt, vagy mert veszekedtunk, vagy mert takaritok, hogy rend legyen reggelre, uzsit sem rakok neki, mert ha este elcsomagolom, az nem jo, nem szereti, hanem reggel frissen. Eskuszom,a sok cirkusz utan nincs kedvem jokedvu lenni, mikor meglatom, nem jon, hogy odabujjak hozza, hogy kedveskedjek es ez is vita tema. Egy-egy veszekedes alkalmaval en is kitelek magambol, kiabalok, mikor elvarja, hogy csili-vili lakas legyen, ne legyen harmadnapos, csak max. masnapos kaja, es a kis orokmozgo picit is lassam el. Ramhordja, hogy felelotlen vagyok, rossz anya vagyok, hisztis vagyok, egesz nap alig csinalok itthon valamit, hogy ideges vagyok vele. Ha valamit rosszul mondok akkor felre ertelmezi es vita lesz belole. Mar felek, hogy este mikor ha jon, mibol lesz a vita, mit ert felre. Elegem van!! Nem tudok mar hozza kedves lenni. Igazan meg sem tudjuk beszelni,mert en maskepp mondom,o meg megint teljesen maskepp latja a tortenteket. De ha meg is beszeljuk, nagyreszt en kerek bocsanatot, mondja hogy o is valtozik, hogy lead az igenyeibol, hogy kedvesebb lesz velem. De 1 het es ujra a vita.... A terhessegem ota csak nagy ritkan kapok dicsero, elismero szavakat,hogy csinos vagyok, hogy okos vagyok,vagy hogy egyaltalan szep felesege van. Ugy erzem, hogy nagyon sok kezd lenni... Van nekem is hibam, mint mondtam, lassu, hatarozatlan vagyok,es kiborulok mikor ilyeneket vag hozzam es en is kiabalok vele mikor veszekszunk, sokszor nagyon csunyan. Azt mondja,egy-egy vita után hogy neki csak kedvesseg kellene de nekem mar nincs erom csokolni, oda bujni hozza.De aztán megint előjon,hogy nem vagyok kepes elvegezni a dolgomat. Kerlek segitsetek. Valtozhat ez a helyzet? Tud valtozni vagy soha? Kezdek nagyon magamba fordulni, vagy 2 honapja nem nevettem, csak a megfeleles, hogy minden jo legyen, azutan meg a vita... Kezdek arra a szintre jutni, hogy a ferjem szamomra semleges, nem vagyok szerelmes de azert szeretem, de megsem szeretem ugy... Nem tudom pontosan, csak mar nem erzem azt mint regen, legyen minden rendben, ne veszekedjunk, de nem is akarok osszebujni vele, vagy hozzabujni, vagy simogatni, es megcsokolni sem igazan, csak legyen nyugi. Mi van velem? Valtozhatok? Valtozhat az egesz es meg jo lehet?