Sok nő, hogyan tudja úgy leélni az életét egy házasságban, miközben más férfi után ácsingózik, csak annó valamikor, valamiért nem jött össze a dolog azzal aki után vágyakozik? Hogyan lehet ilyen hazugságban élni?

Nem veletlen h azzal a regivel nem jott ossze es ezt el lehet tenni a megfelelo polcra. Ha viszont jon olyan, akivel egyutt lehet elni, akiben meg lehet bizni, akinek erdemes gyereket szulni, miert ne tenne?

Nagyon ritkan tortenik meg h az ember 20-30-40x evig langolo szerelemmel szereti azt, akivel el. Van a mukodokepes parkapcs es van a lang. Igy, kulon.

Most erről a kérdésről az ugrik be, ahogy sok férfi szokta felhozni, hogy hú, ők aztán már tényleg minden nőnél bepróbálkoznak, még a rondáknál is, mert ennyire kétségbe esettek, de *szip-szip* még ezeknek a selejt nőknek sem kellenek. Valóban kifejezetten női jellemvonás lenne pusztán beérni valakivel? Mert 10ből 9szer férfitól látom, hogy megragadja az első lehetőséget, amit elé sodor az élet csak azért, hogy ne haljon meg egyedül.

Miért kell mindent kiélezni a nők ellen?

Egyébként a hatalmas szerelem ritka. Nehezen jön össze férfinak is, meg nőnek is, hiába mondanak mást az itteni ostoba, üres sztereotípiák.

1-essel, 8-assal vagyok egy véleményem. Elmondom az én történetemet.

Van egy férfi, X, akivel évekkel ezelőtt viszonyom volt (nem nevezném kapcsolatnak, pont ez volt a probléma), én hullaszerelmes voltam belé, az elején ő is nagyon szenvedélyesen udvarolt, aztán szakított, aztán újra próbálkozott stb. stb. A maga módján ő is szeretett, de nem akart megállapodni, még csak komoly kapcsolatot, legalábbis velem nem. A baj az volt, hogy ő ezt nem kommunikálta felém egyértelműen, és még egyéb módon is durván megbántott. Szenvedtem kegyetlenül, de szép lassan kiléptem a helyzetből, megszakítottam vele a kapcsolatot, hosszú levélben megírtam neki, ami kikívánkozott, és jeleztem, hogy nem nagyon akarok vele beszélni. Ettől függetlenül nem felejtettem el, de annyira dühös voltam rá, hogy csak ilyen radikális módon tudtam kidobni az életemből.

Azt a férfit (legyen Y), aki ezután 2 év múlva a férjem lett, már ismertem korábbról, és bár jóképűnek meg szimpatikusnak találtam, nem tekintettem rá potenciális partnerként. Ő akkor kezdett el udvarolni, amikor X-nek elküldtem a beolvasó levelet. Vele olyan kristálytiszta, egyértelmű, nyugodt volt minden, a tenyerén hordozott (és teszi a mai napig), hogy úgy találtam, vele le tudnám élni az életem békében, boldogságban, nyugalomban. Van egy közös hobbink, ami plusz összetartó erő, és mindent megbeszélhetek vele. Igaz, részemről nem olyan szenvedélyes valami, de vonzódom hozzá, és ez nekem elég. Ahogy a 8-as is írja, ez ilyen egyenes vonal inkább, nincsenek kilengések. Gyerekünk még nincs, de tudom, hogy nagyon jó apa lesz belőle, ha oda kerülünk. Nekem a biztonság a legfontosabb egy kapcsolatban, engem arra tanított meg a X-szel való "kapcsolat". Félreértés ne essék: a biztonság alatt nem anyagi biztonságot értek (én keresek jobban egyébként), hanem érzelmi biztonságot.

És hogy mi van X-szel? "Ácsingózom"-e utána, ahogy a kérdés feltevője fogalmazott? Hát, tény, hogy nem felejtettem el azóta sem, és elindultam a megbocsátás útján. Most már cseten beszélünk néha (ő kezdeményezte a hosszú hallgatás után), és mivel szegről-végről egy szakmában dolgozunk, évente 1-2 alkalommal emiatt találkozunk is szakmai rendezvényen. Ezeket vagy igyekszem elkerülni, vagy elmegyek, de nagyon nagy stressz előzi meg részemről, nem szeretek vele személyesen találkozni, mert lelkileg nagyon megterhelő. Én nagyon meghúztam a határokat, a magánéletemről nem beszélek, az övéről sem akarok tudni, de ő nem állapodott meg, amennyire én tudom, szerintem alkatilag képtelen rá. Én sosem keresem őt virtuálisan, ő szokott időnként megkeresni, akkor elbeszélgetünk ilyen haveri szinten, de mostanra egyértelművé vált számomra, hogy valahol, a lelke mélyén lehet, hogy tényleg szeret engem a maga hülye módján, csak hát nem működik a dolog kettőnk között. Ami engem illet, ha csak egy kicsit hosszabban csevegek vele (tkp. szakmai témákról, illetve néha "haverilag", de semmi olyanról, amit ne láthatna a férjem), máig borzongatóan szerelmes tudok belé lenni 1-2 napig, aztán ez lecseng, és folytatom tovább a nyugodt, kellemes életemet a férjem oldalán.

Én ezt nem érzem megvetendőnek, hiszen eszem ágában sincs félrelépni, a témákat X-szel nagyon beszabályozom, tehát most ilyen "kedves ismerősi" szinten vagyunk a felszínen. Én ezt összeegyeztethetőnek tartom a házasságommal. A férjem a realitás, a valódi élet, akivel (remélem) le fogom élni az életem, családot alapítok, közös céljaim vannak. X. pedig megmarad ilyen virtuális valakinek, akivel néha csetelek. Sosem cserélném le rá a férjemet, hiszen X.-szel nem működött a dolog, a férjemmel meg igen.

Szerintem igenis szabályozható a szerelem, és nem tartom igaznak azt a mondást, hogy az ember olyannal házasodjon le, aki nélkül nem tud élni. Szerintem meg olyannal, akivel tud együtt élni. Ha pluszba még ilyen szenvedélyes nagy szerelem is, az tök jó meg minden, de keveseknek adatik meg szerintem.

34/N