Felmerült bennem lányként, hogy érdemes lenne-e olyan fiúval kezdeni akinek huszonéves korára még nem volt barátnője?

"Biztos vagyok benne, hogy olyan nagy szeretetett adna, hogy végre van valakije, mint senki más"

Ez nem biztos. Ők súlyos önbizalomhiányban szenvednek, ezért inkább rád telepednének, és folyamatosan féltékenykednének. Mert örülnének, hogy akadt nekik valaki, ezért fanatikusan meg akarnának tartani.

Kivétel közülük az, aki foglalkozott személyiségfejlesztéssel, és normális ember lett belőle, de szerintem ezek vannak kisebbségben. A lúzer srácok többsége nem viszi semmire az életben.

Negatív:

- örökké félne, hogy elveszít, szóval jó eséllyel terrorizálna, hacsak nem olvasott nagyon-nagyon sok önfejlesztő könyvet és nem vetíti ki a saját kisebbség érzését rád

- könnyen lehet, hogy menet közben rájön "még élni akarok" s amint kiélte magát, már el is húz a fenébe.

Úgyhogy nem, semmivel sem kisebb kockázat, mint akinek volt csaja. Csak más miatt lesz meg a rizikófaktor.