Miért lett ekkora divat a megcsalás?

Eddig is természetes dolognak számitott, csak nem lehetett róla nyiltan beszélni. Annó a férfiak bordélyba jártak, vagy szeretőt tartottak, utóbbit nők is. És pletyka szinten ment a susmus, hogy ki kivel, mikor, és hol. Nem tudom honnan jön ez a legenda, hogy régen más volt, egyáltalán nem

volt más. Csak nem volt net, és pláne nem lehetett ilyesmikről nyiltan beszélni.

Hát ne a sok r..banc, meg a (hogy hívják a csalfa férfit?)... Szóval ne róluk vegyél példát.

Tényleg sok van, de szerintem régen sem volt kevesebb, max nem tudott róla mindenki :)

Az első gondolatom az volt, amit Dowd is leírt...

Egyetlen dologgal kiegészíteném:

Régen a nők nagy részének (persze voltak kivételek), elképzelhetetlen volt, hogy a szexet élvezni is lehet. Sok házasságban csak a férfi élvezetén volt a hangsúly, a nő számára ez csak házastársi kötelezettség volt, a nő csak eszköz volt a férfi kielégítésére ilyen téren.

És ezek a nők abban a világban nagyon függtek a férfitől, hiszen ő volt a kenyérkereső, cserébe a nő amolyan ingyencseléd, és ágymelegítő.

A sajtó ilyen terű szabadságával, a nők munkába állásával, az internet elterjedésével az ilyen nők is hozzájutottak azokhoz az infókhoz, amik alapján elvárták, hogy a férfiak gondoljanak az ő örömükre is. Így jelentősen megnőtt azoknak a száma, akiknek a szexuális igényük túlnőtte azt, amit a férjétől kapott. Illetve munkájukkal biztosították azt, hogy ha a szükség úgy hozzá, el tudják tartani magukat.

Így amíg régen ugyebár az ezt igénylő férfiak bordélyba jártak, szeretőt tartottak, viszont a nők között kevesebb volt, aki időnként tilosban járt, mára kb. kiegyenlítődött a helyzet.

"és az emberek nem képesek belátni hogy szar kapcsolatban élni és szeretőt tartani sokkal rosszabb, mint szar kapcsolatnak véget vetni vagy megpróbálni rendbetenni."

És mi van akkor, ha a kapcsolat jó? És a házasság is jó? Csak a szex terén, és az odafigyelés terén nem teljes? Nem minden egyszerűen fekete vagy fehér...

Illetve ha van probléma, de csak az egyik fél látja problémának? És hiába próbálja a másikkal megbeszélni, az nem látja, mi baja van a másiknak? Ilyenben benne voltam... és igen, nem akartam csak emiatt felrúgni egy akkor 8 év házasságot, gyerekkel... mert minden más tökéletes volt, és igenis szerettem a férjemet.

És igen, volt egy munkatársam, akihez túlságosan közel kerültem, mert megadta lelkiekben azt, amit otthon nem kaptam meg... és ez döbbentette rá a férjemet, hogy mit veszíthet... és innentől volt változás, azóta is együtt vagyunk, már 20 éve...

Ha akkor elválok, jobb lett volna?

Ha meg nem teszem meg, akkor sose tudtunk volna a házasságunkon javítani, már régen nem lennénk együtt, abban biztos vagyok.

Kedves Veronika, nem, nem lett volna jobb, ha elválsz :)

"van probléma, de csak az egyik fél látja problémának? És hiába próbálja a másikkal megbeszélni, az nem látja, mi baja van a másiknak?"

Ez pont az a helyzet, amit egy jó házasságban minden erővel meg kell próbálni megoldani - de úgy látom, benned megvolt erre az igény, még ha meg is inogtál, különben most nem itt tartanál.

Gondolom nem úgy mentél bele a hűtlen viszonyba, hogy mostantól nincs visszaút. Vagy igen, és a férjed ilyen messziről hódított vissza?

Abban hiszek, hogy lehet egy házasságkötés annyira erős elköteleződés, hogy ha ilyen helyzetek adódnak - mert a legjobb házasságokban is adódnak - akkor mindkét fél eleve a közös megoldásokra legyen nyitott.