Igaz így nem vagyok fontos senkinek? Mit lehet tenni? :/

Nem is tudom, melyik kategóriába illik ez a kérdés.

Nektek hogy esne, ha a szüleitek elfelejtenék a születésnapotokat és csak másnap köszöntenének fel?

Vagy ha a barátod/barátnőd/haverod kerülne (nem ír, nem keres) a születésnapod előtt és után pár nappal? És rá két napra kibökné(k) illendőségből, hogy ,,B.SZ.-t!", hivatkozva arra, hogy csak most látta.

Hogy esne, ha megtudnád,hogy a barátnődnek az állítólagos barátod ír, rád meg tesz magasról, hogy élsz e?

Próbálok kiegyensúlyozottan és pozitívan élni/kelni minden nap azzal a reménnyel, hogy ma minden jobb lesz, de nem....

Azt veszem észre, nem vesznek komolyan az emberek. Az egész környezetem csak magát nézi, nem érdekli senkit, hogy mit gondolok, érzek. Tesó, csoporttársak, állítólagos barátok csak akkor vesznek elő, ha segítség kell. Olyan emberekkel vagyok körül véve, akik bosszúságot és negatív érzelmeket váltanak ki belőlem, tartósan. A szűk és tág családomon azt érzem, jobban szeretik a tesómat (Mert ő kezdettől fogva jó képességűnek van beállítva), és bármennyire próbálok törekedni, sose leszek elég jó semmiben. Meg vannak helyzetek, amikor nem nézik, hogy én már pl ki vagyok merülve, de én akkor is szolgáljam ki a tesómat.

Lehet, hogy nagyon gáz vagyok és én vagyok az érzékeny, de azt érzem jelentéktelen vagyok mindenhol, nem vesz senki komolyan. Velem lehet beszélni csúnyán, mert úgyis megbékélek, engem meg lehet csalni, mert úgyse jövök rá, engem ki lehet használni, mert segítőkész vagyok.

Nagyon el vagyok keseredve, de tudom, hogy a sarkamra kell állni. Most érzem, hogy csak magamra számíthatok. Én arra gondoltam, egy új helyen új életet kellene kezdenem, és mindent itt hagyni.

Mit tehetnék szerintetek?

Köszönöm, hogy elolvastátok.