Mit gondoltok, normálisan gondolkodhat egy olyan nő, aki otthagy egy 20 éves házasságot, három kiskorú (13,7,5 éves) gyereket egy 4 hónapja tartó kapcsolat érdekében? A gyerekeit is az apára bízza a jövőben.

Mondhatjuk, hogy nem normalis, meg ilyesmi, de az is biztos, hogy nem volt boldog

persze, idovel megbanja, hisz a csalad is ertek, de valoszinuleg nem hirta tovabb...

lehet, hogy idovel vissza akar menni, es szerintem akkor erdemes lenne visszafogadni es figyelni ra, valtoztatni valamit a kapcsolaton

Az, hogy az "apára bízza", mit jelent, hogy onnantól mindent az apára hagy, rájuk sem néz, anyagilag sem száll be a nevelésükbe, vagy azért segít, tartja velük a kapcsolatot, csak több időt vannak az apával?

Ha utóbbi, akkor el tudok képzelni olyan helyzetet, amiben így dönt valaki, meg aztán legtöbb válás után úgis egyik szülőhöz kerülnek gyerekek és a másikat valamivel ritkábban látják, talán tudja a nő, hogy úgyis az apa tud róluk jobban gondoskodni anyagi vagy egyéb okokból. Az meg senkitől sem várható el szerintem, hogy a gyerekek miatt maradjo együtt azzal, akit nem szeret, többet árt, mint használ.

Ha előbbi, akkor azt mondanám, hogy a nő valójában sosem álllt készen a családalapításra, és főleg ugyan ő, de igazából mindkét fél hibázott a korai gyerekvállalással.