Megcsalás után mennyire borultál ki?

Adtam esélyt, nem gondoltam a megcsalásra.

Első szerelem volt, mindennél jobban szerettem, már nem is kis tini voltam, tudtam milyen egyedül lenni, nem akartam úja szigli lenni...

A nyár hihetetlen jól sikerült, örök emlék marad, egyszer nem jutott eszembe a hűtlensége, élveztük, sokfelé voltunk, de ősszel elhagyott, mondván már nem szert...

Nem bántam meg, hogy megbocsájtottam, mert feledhetetlen pillanatokat töltöttünk el együtt még utána néhány hónapig. Plusz ott lenne örökre bennem a kérdés, mi lett volna ha... Kiderül hiába az esély...

Nem a megcsalás miatt szenvedtem hanem miatta... Egyébként ahány ember annyiféle hozzáállás, csak az folytassa ha félrelépett a párja, aki olyan mint én, teljesen hátra tudja hagyni a múltat, egyébként nincs értelme :)

Bár azt hittem meg tudtam bocsátani, ahogy telt az idő, egyre inkább rá kellett jönnöm, hogy legbelül sosem fogok tudni. Részben ezért is lett vége a kapcsolatunknak.

Igazából ezt is, mint minden mást, tapasztalatszerzésnek fogom fel, legközelebb igyekszem jobbat választani, esetleg elővigyázatosabb leszek, de egy új kapcsolat esetén mindig megelőlegezem a bizalmat, mert nem mindenki egyforma, nem szabad a régi sérelmeinket kivetíteni másokra.

28/F

Igazából én a kapcsolatunk legvégén tudtam meg, hogy megcsalt (illetve még jó pár másik alkalmat a kapcsolat vége után).

Hát, rám olyan hatással volt, hogy még mindig úgy érzem, nem tudnék megbízni senkiben sem és ezért nem is erőlködöm annyira, hogy újra kapcsolatom legyen.

Mellesleg ha előbb tudom meg, akkor is vége lett volna, mert én tisztán megmondtam neki, hogy ha megcsal akkor vége.

Fiatal voltam és hamar elfelejtettem, de tudtam, ha ez később történt volna, mondjuk 25 felett,akkor évekig taccsravágott volna! Olyan 6 hónap alatt sikerült túljutnom,köszönhetően annak,hogy nagyon lefoglaltam magam mindennel,jártam barátokkal sokfelé,tanultam,dolgoztam.

Nagyon nehezen tudok megbízni az emberekben, és tudom, hogy aki igazán szeret,arra nem fogok gyanakodni sosem :)

Amikor még járásunk alatt derült ki a dolog, akkor egyből kiábrándultam, szakítottam, és nagyjából két hét sírás után már túl is voltam rajta. Aki megcsalt, azért nem láttam értelmét igazán hosszan nyafogni. Az igazsághoz ugyan hozzátartozik, hogy azért nekem sem volt egy igazán nagy, hűde-szerelem az a kapcsolat, de attól még nekem is fájt a megcsalás. Csak hát igen, ez részemről az azonnali kiábrándulással járt. Nem tudom, ha igazán szerelmes lettem volna, de úgy nagyon, akkor hogy reagálok a dologra.

Egyik exem szakítás után mondta el, hogy egyébként rendszeresen csalt. Nem tudom, ezzel mi volt a célja, talán bántani akart, vagy éreztetni velem, hogy egyébként őt amúgy akarják a nők, merthogy én szakítottam vele, ettől teljesen függetlenül, de akkor már nem tudott érdekelni. Csak az önérzetemnek fájt, de annak nagyon: Nem is tudnék benne bízni ezek után. Amikor szakítottam, még sajnáltam, őszintén próbáltam neki segíteni a továbblépésben, aztán előállt ezzel, és kész, örökre meggyűlöltem.

Egyébként egyik eset sem volt semmilyen hatással a későbbi kapcsolataimra. Új ember új lehetőségek. Attól még, mert egyszer-kétszer "beválasztottam", attól még a következő lehet egy tisztességes, becsületes ember, akiben nyugodtan meg lehet bízni. Sosem vittem át a korábbi sérelmeket az új kapcsolatba, úgy nem is lehet/érdemes belekezdeni.

Egyszer sem jut eszembe azóta már, csak ha így rákérdez valaki :D

Nem akarnám ilyenek után folytatni a kapcsolatot egyébként. Vagy én kellek neki, vagy nem, átmenet nincs. És ha nem én kellek neki, akkor minek erőlködni?

Nekem egy volt pasim vallotta be, hogy megcsalt, mikor még jártunk.

Igazából sem akkor, sem azóta nem hiszem el. Szerintem csak "menőzni" akart. Egyszerűen nem volt ő az a fajta. De ha mégis, hát Istenem. fátylat rá.