Miért vagyok ilyen?! .

Természetes ha az ember ilyenkor haszontalannak érzi magát. Nem tudom, milyen munkákat néztél, de pl mekibe, burgerbe mindig keresnek embert. Nem olyan rossz, persze nem örök állásnak, de ideiglenesen jó. Nem szívesen mondom, de a kínai üzletek is mindig keresnek.

A párodat még szereted, vagy számodra is kezd közömbössé válni?

Pizzéria, presszó, étterem sincs? Az kb minden faluban van. Sok sikert és erőt is. 😁 Meg tudod csinálni. A partnered álljon melléd és segítsen. Ez a dolga.

31F

Remélhetőleg átmeneti időszak. Mióta tart? Én hasonló szituba voltam párommal...sajnos nekem se volt munkám, kerestem, próbálkoztam, de ezeket nem látta, és kb semmittevőnek hitt. 3hónapig voltam munka szempontjából inaktív. Ezt már nagy tehernek érezte. Pedig vagy 45 hónapja voltunk együtt...ahhoz képst a 3 szerintem nem nagy dolog. De addigra már sokminden elcsúszott közöttünk, és továbbléptünk nagy nehezen egymáson.

Ha szereted, kötődsz hozzá, és ő is haosnlóan érez, akkor támogassátok egymást a marcangolás helyett, és fontos, hogy őszintén kommunikáljatok!!

Először is koncentrálj az állás keresésre és mellette a párodra, semmi másra.. Biztosan van valami munka a környéken, amit szívesen csinálnál.. Nekem is volt hasonló sajnos, el tudom képzelni,hogy milyen... Nekem egy 3 éves kapcsolatom ugrott, munkanélküli lettem meg ilyenek, egyszerre minden volt.

És mint leírtad a túlterheltsèg is jelen volt.. Furcsa munkanélküliség és a túlterheltseg között párhuzamot vonni, de lehetséges..

Jelen van, a teher ,hogy nem találsz semmit, amit szívesen csinálnál, ez már egy kis teher, ami ott motoszkál a fejedben egész nap.. Közben pedig nem tudsz semmit alapozni a semmire ezért a jövőkép igen csak megcsappan, mellette azért ott van az is , hogy próbálj nem egy semmirekellőnek kinézni (legalábbis engem ez nagyon zavart). Párodnak és persze a körülötted, lévőknek elmagyarázni, hogy minden rendben. Ès ezt mind saját magadban.. Közben mindig egy darabot leszed belőled minden egyes nap..

Legalábbis nekem így volt.

De amúgy ez csak egy időszak.. :) úgy is találsz valamit, pároddal pedig rendbe fog jönni minden, amint össze szeded magad :)

Miért nem keres annyit hogy eltartson?

Miféle férfi?

#4-es vagyok, ha így érzel, az sajnos nem jó. Ha már nem vagy boldog mellette. Mi is erre lyukadtunk ki, hogy hiába van mindkettőnknek jó személyisége, együtt már nem tudunk "párként" működni. Iszonyat hosszú beszélgetések előzték meg a szétmenésünket, és bizony olyan dolgokban nem értettünk egyet....hogy nagyon meglepődtem. Hálisten csak alkalomadtán volt 1-2x, hogy emelt hangon vágtuk már a másikhoz a dolgokat. Alapvetően sikerült kulturáltan lerendezni, és dolgozunk a továbblépésen. Egy közel 4éves kapcsolatot nem könnyű lezárni, és csak úgy egyik napról a másikra élni, mintha mi sem történt volna. De ahol egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik és ebben kell bízni, és hinni, hogy meg fog történni, persze csak azután fog menni, hogy ha továbbléptél, és majd ha megnyugodott a lelked, amihez hetek, hónapok is kellhetnek.

Nálunk is sajnos észrevehetően negatív irányba változott a személyiségünk, persze ez a vége fele volt jellemző, de inkább lehúztuk egymást, mintsem töltöttük volna :/.

Fontos az, hogy legyen napi célod! Legyen miért kikelni az ágyból a depresszió helyett. (ez majd főleg szakítás után lesz fontos), bár alapvetően jó ha minden napra van valami célod.

Egyébként már jó sok munkahely ad albérlet támogatást, ha nem érzed a költözést nagy gondnak ;), nem feltétlen kell abban a városban tengődnöd.