Érthető ez a kis féltékenység vagy túl sokat látok bele?

Nem vagyok állandóan féltékeny de azért néha, bár tényleg ritkán, előfordulnak rossz érzéseim.

Szóval a párom egyetemi oktató és néha rossz érzés nekem belegondolni, hogy minden nap lányok vannak körülötte, tényleg vannak fiúk de nyilván nemcsak azok. Meg amúgy néhányukat ismerem látásból vagy facebookról és ha valamelyik olyan, hogy kisminkelt, pózolós képeket tesz fel vagy a fél melle kint van a ruhájából, az valahogy felbosszant. Gondolom, hogy nem ugyanabba a ruhába megy egyetemre is, mint buliba de valahogy zavaró. Mikor csak az órájára ül be valaki, attól nem aggódok de ha például belegondolok, hogy egy szexi lány megy hozzá irodába konzultálni, akkor eszembe jut, hogy hogyhogy nem dugja meg.

Nem vagyok mindenkire féltékeny és mindig hanem csak néha jön elő. Többnyire titkolom.

Erről már a párommal is beszéltem és azt mondja, hogy egyrészt, nem azzal van elfoglalva, hogy hogy néznek ki meg amúgy se a plázacicákat szereti, másrészt pedig amúgy se nagyon vannak kettesbe senkivel mert 4 oktató van egy irodában. Az igaz, hogy már a megismerésünk elején mondta ezt, hogy én legalább nem vagyok olyan és ez tetszik neki. Tudok csinosan öltözni, felveszek szoknyát, testhez simuló vagy bővebb ruhát, nadrágban is igyekszem csinos lenni és fiatal is vagyok de nincs hatalmas dekoltázsom és nem sminkelek. Elvileg mégis tetszem a páromnak. Már a legelső randijainktól mondogatta, hogy neki tetszik bennem, hogy tud velem miről beszélni, megvan a közös érdeklődés, engem intellektuálisabb dolgok is érdekelnek és hogy neki külsőre is tetszem.

Most biztos el leszek ítélve de én magam is egyetemista vagyok, csak nem ott, ahol a párom tanít. Nálunk viszont nem az volt, hogy én direkt el akartam csábítani meg nagyon kihívóan öltözködtem, igazából semmi különleges nem volt rajtam. Semmi smink, semmi gyönyörű frizura, nem voltak kihívó ruháim, főleg, hogy télen kezdtünk randizni amikor annál kevesebbet mutogatok magamból. Egy közös érdeklődési kör hozott minket össze, nem is úgy indult, hogy mindenképpen össze akarunk jönni. Már három éve járunk.

Szóval normális ez, hogy engem zavarnak az egyetemista csajok? Nyilván nem mondanám neki, hogy ne vállalja el a témavezetését csak mert milyen kihívó vagy bulizós vagy szexi. Nem szólok bele a dolgaiba és elhiszem neki, hogy én kellek neki mert a legnehezebb időkben is mellettem van.

Azt is mindig kinyilvánítja, hogy nem érdeklik az ilyesmi témák mert kisebb baja is nagyobb annál.

Az lenne a kérdésem, hogy ez normális, hogy van bennem egy kis "félelem"?

Már 6 éve tetszett neki egy másik tanítvány is de arról kiderült, hogy leszbikus és így semmi se lett belőle. Amúgy nem egy nagyon bevállalós, mindenkivel szexelő, kapcsolatmániás pasi hanem épp ellenkezőleg.