Párom családja szétszórt, problémás. Nem nyitnak felém eléggé. Mit tehetnék?

Barátom családjában sok testvér van akik apa nélkül nőttek fel, édesanyjuk gondoskodott róluk csupán. Káoszos a rokonság is, éppen ezért minden elismerésem az édesanyáé aki így is egy szép családot alakított ki, különleges és tehetséges gyermekekkel. Azonban már mindenki felnőttnek mondható, ám a káosz most sem szűnik meg, pedig már csak 4-en, de suli időben (egyetemi kolesz miatt) csak 3-an élnek együtt mégis állandó a rendetlenség, összeszedetlenség (sokszor felérek és én mosogatok el mert áll a spagetti a mosdókagylóban). Tudom, hogy kedvelnek engem és örülnek, hogy normális párra lelt a barátom, de mivel mindenki a párjához menekül a káoszból keveset találkoznak velem, akkor is mindenki kapkod és igaz beszélgetünk,kedvesek, de nincs meg az alapvető nyitottság ami mondjuk az én szüleim részéről megvan. A szüleim szerveztem már több közös programot a barátommal, amíg ott nullára lettem elhívva. Már több mint egy éve rendszeresen látogatok hozzájuk és még mindig stesszben vagyok ha a wc-re kell kimennem és esetleg van otthon valaki, mert teljesen idegennek érzem magam ott, hiszen nem sokszor nyitottak felém a nagy rohanás miatt, meg a “mindenkinek megvan a maga baja miatt”. Egy helyre hívtak el eddig ami most lesz hétvégén: melózni a telkükre. El fogok menni természetesen. Kérdésem az volna, hogy szerintetek mi a megoldás? Még annyi plusz, hogy messze lakunk egymástól, így ha találkozunk akkor 3 napokra megyünk egymáshoz felváltva.